Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A vörösfejű gébics (Lanius senator) Magyarországon főleg a nyugati határszél mentén költ. Megfigyelési adataival szórványosan találkozhatunk a vonatkozó irodalomban (CHERNÉL, 1894,1896b; SZABÓ, 1896; TASCH, 1934a, 1934b). Nagy őrgébics (Lanius excubitor) előfordulásokat közölt MOLNÁR LAJOS, számos Nyugat-magyarországi adattal (MOLNÁR, 1982c, 1982d, 1984e). Hasonló tartalmú közleménye jelent meg kis sólyom {Falco columbarius) észlelésekről (MOLNÁR, 1986). A szürke cankó (Tringa nebularia) (MOLNÁR, 1984c) és az erdei cankó (Tringa ochropus) 1982-ből származó adatait is ő ismertette (MOLNÁR, 1984d). A hazai, 1974 és 1984 közötti időszak nagy őrgébics (Lanius excubitor) előfordulásait összegezte ANDRÉSI PÁL, egy Sopron: Tómalom melletti megfigyelés (1984. december 16.) kapcsán (ANDRÉSI, 1988). 2000 júniusában figyelték meg a faj első, hazai költését a Fertő mentén (KÁRPÁTI LÁSZLÓ szóbeli közlése). A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) az 1930-as években jelent meg Magyarország területén, majd rohamos térhódítás után ellepte az országot (LUGITSCH, 1951b; CSABA, 1955b; KÉVE, 1955a). Ugyanez mondható el a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) hazai megjelenéséről, amelyet az 1930-as években figyeltek meg először, majd rohamos terjeszkedéssel az ország egész területén meghonosodva, állandó költőmadarunkká vált. Nyugat-magyarországi terjedése jól nyomon követhető a megfigyelési adatok segítségével (SASSI, 1938; SOLYMOSY, 1939c; CSABA, 1940b; BÁRÁNY, 1941; BARANYOVITS, 1942; KÉVE, 1950b, 1950c; KEVE-KLEINER, 1943a). Úgy tűnik azonban, hogy a nyolcvanas években állománya fogyatkozásnak indult, Sopron környékén a parkokból is kezdett eltűnni (KÁRPÁTI, 1984a). Hasonló mondható el a házi veréb (Passer domesticus) állományokról is. Számos faluban, ahol az állattartás mérete visszaesett, erősen lecsökkent a házi verebek száma, illetve fészkelési szokásaik is megváltoztak (KÁRPÁTI, 1984a). ... A réti tücsökmadár (Locustella naevia) és a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) példányokkal egyre gyakrabban lehet találkozni a dombvidékek és hegységek vágásterületein* különösen az elcserjésedett, siskanádtippannal (Calamagrostis epigeios) benőtt, tisztásokkal tarkított fiatalosokban (ANONYM, 1980a; KÁRPÁTI, 1984a). Hasonló tapasztalatokat összegzett a réti tücsökmadárnak, a Kőszegihegység magasabb terültein (Hörman-forrás, Vörös kereszt) észlelt előfordulásáról VARGA LÁSZLÓ is (VARGA, 1985), illetve a Soproni-hegységben 1983-ban és 1984ben VARGA ZSOLT (VARGA, 1989). , Napjainkban a bütykös hattyú (Cygnus olor) terjeszkedik intenzíven hazánk területén. CSABA JÓZSEF foglalta össze 1979-ig Vas megyei adatait (CSABA, 1979b). A múlt század közepén még ritka téli vendégként mutatkozott a megyében. Az első példányt feltehetően MOLNÁR LAJOS figyelte meg 1892. december 21-én, a Rába molnaszecsődi szakaszán. Első szombathelyi adatai között lehet az a fiatal egyed, amely 1973. november 28-tól december 2-ig tartózkodott a Csónakázó-tavon. To208