Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE állattani kutatásokat az említett területen. A teljesség igényét ugyan célul tűzve ki, de a teljesítés reménye nélkül, a szerző arra a feladatra vállalkozott, hogy a fellelhető publikációk alapján felvázolja az Alpokalja állatvilága kutatásának történetét. Ha pontosan körül akarjuk határolni a területet, amelyről jelen tanulmányban szólunk, számtalan bizonytalanság nehezíti meg definíciónkat. A történelem viharaival, az idővel (és a határvonalak változtatásával) nem foglalkozva, pusztán a hazánk nyugati határa mentén fekvő területet kívánjuk megnevezni, akkor is számos földrajzi elnevezés kívánkozik tollúnkra: Nyugat-Dunántúl, Nyugat-magyarországiperemvidék, „a nyugati végek", Alpokalja, Magyar Alpokalja, Praenoricum. Többékevésbé ugyanazt a területet jelölik és mégsem. Akik e vidéket otthonuknak tudhatják, azok számára az Alpokalja megnevezés a legkedvesebb, a leggyakrabban használt névalak. A szigorúbb leíró földrajztudomány a Nyugat-magyarországi-peremvidék elnevezést részesíti előnyben. Bár a Nyugat-magyarországi-peremvidék nem önálló tájegység, hiszen egyéni természetföldrajzi tájvonásokat mutató középtájak területi egybefoglalása, - így az elnevezés helyessége is vitatható - jelen munkánk szempontjából mégis a legszerencsésebb megnevezésnek tűnik. Területileg a Kőszegi- és Soproni-hegységet a Vas-heggyel és a Fertő-melléki-dombsággal, a Rábántúli kavicstakarós síkságot, a Vasi-Hegyhátat és a Kemeneshátat, valamint a Nyugat-zalai-dombságot és a Kelet-zalai-dombságot foglalja magába. Mint e felsorolásból is érezhető, az Alpokaljának nevezett terület csak egy középtája a Nyugat-magyarországi-peremvidéknek. A szigorúan vett Alpokalja (praenoricum") a Kisalföld kavicstakarós peremvidékét lezáró három kristályos hegységroncsból: a Kőszegi-, a Soproni-hegységből és a Vas-hegyből, illetve VasiHegyhátból és a Kőszegi-hegység hegylábfelszínéből (Kőszeg-hegyalja - Pinkafennsík) áll.

5 HORVÁTH ERNŐ, az Alpokalja Természeti Képe" kutatási program egykori vezetője szerint: „Az Alpokalja Természeti Képe kutatási területe magába foglalja Vas megye egész területét (függetlenül a Praenoricum határától); Győr-Sopron megyéből a Repce vonalától nyugatra eső területeket, Zala megyéből egyelőre a Praenoricum flóravidék határáig (Alsó- és Felső-Válicka-völgy vonaláig) terjedő területeket. Később ezt a Tűrje - Zalavár - Nagykanizsa - Letenye vonaláig, vagyis nagyjából az erdeifenyő története a Kárpát-medencében. — Tudománytörténeti Kollokvium, Előadás kivonatok, 14. p.; VÍG K. (1998): Állattani kutatások az Alpokalján —Magyar Múzeumok, 4(4): 6-9.; VÍG K. (1999): Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti emlékei. — Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1998), 25(2XPars historico-naturalis): 7-82.; VÍG K. (in press): Szombathely és Kőszeg környéke állattani kutatásának története (A kezdetektől 1950ig).—Állattani Közlem. 5 ÁDÁM L. (1975): A Nyugat-magyarországi-peremvidék — In: ÁDÁM L. & MAROSI S. (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-permevidék., Magyarország tájföldrajza, 3.: 229-546. pp., Akadémiai Kiadó, Budapest. 4