Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

BEVEZETÉS (Pinus sylvestris) összefüggő elterjedési határáig kívánjuk kiterjeszteni Egy másik helyen így fogalmazott: „Kutatási területünk nemcsak Vas megye területét öleli fel, hanem magába foglalja a növényföldrajzi alapon vett Alpokalja, vagyis a Praenoricum területét. Ez viszont azt jelenti, hogy Győr-Sopron és Zala megyék területére is kiterjeszkedik."

7 A növényföldrajzi besorolás alapján, a Magyar Alpokalja, vagy Nyugat-Dunántúl flóravidéke a Göcsejt (Lentitől Zalalövőig), az Őrséget és a Vasi-dombvidéket (Őrség és a kerkavölgyi Hetes), a Magyar Alpokat (Soproni-, Kőszegi-hegység, Vendvidék) és a Lajta-hegységet foglalja magába.

8 A trianoni határ által kettévágott területet jelen munkánkban egyként kezeljük, így számtalan adatot, közleményt, amelyek a határ osztrák (és szlovén) oldaláról tudósítanak, beépítettünk a feldolgozásba. Óhatatlan, hogy az állatpopulációk elterjedésének változása, az egyedek helyhez nem kötött életmódja, migrációja, vagy egyszerű kóborlása következtében a vizsgált terület határvonalának meghúzása nem lehetett éles és szigorú. Ugyanakkor egyes faunisztikai munkák sem korlátozódtak az elfogadott definíciónk által körülhatárolt területre; ezért említettünk a Ság hegy, avagy a Hanság állatvilágával foglalkozó cikkeket is. A Fertő osztrák oldalának állattani irodalma rendkívül gazdag, azt több bibliográfia is összefoglalja, ezért ezen esetben nem törekedtünk azok hiánytalan átvételére, a legfontosabbak idézését azonban szükségesnek tartottuk. Fontos, de egyben sajnálatos tény, hogy a területen számos olyan állatcsoport fajai is élnek, amelyekről ismereteink rendkívül hiányosak, vagy éppenséggel teljesen ismeretlenek előttünk. Ez a megállapítás elsősorban az alacsonyrendű állati taxonok képviselőire vonatkozik. Reméljük, hogy az elkövetkező nemzedékek zoológusai számára olyan kihívást jelentenek majd a hazai állatvilág még ismeretlen, felfedezésre váró taxonjai, hogy dacolva a társadalom meg nem értésével, sokszor szenvedett elutasításával, érdeklődésük e csoportok felé is irányul majd és művükkel hozzájárulnak hazánk csodálatos élővilágának megismeréséhez. Csak bízhatunk benne, hogy a jövő tudományos eredményeinek tükrében jelen munka újra írása minél hamarabb sürgető igényként jelentkezik! A területen vizsgált állati taxonok besorolásakor, amennyiben lehetséges volt, a legújabb zootaxonómiai irányelveket követtük.

9 Azonban az egyszerűség kedvéért, egyes esetekben bizonyos taxonokat összevonva mutattunk be, tekintettel arra, hogy 6 HORVÁTH E. (1980): Jelentés a Vas Megyei Múzeumok 1975-1976. évi munkájáról. Természettudományi Osztály.— Savaría, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1975-1976), 910: 349-355. 7 HORVÁTH E. (1981): Az Alpokalja kutatás hat esztendeje. — In: HORVÁTH E. (szerk): Alpokalja Természeti Képe, Közlemények (1976-1981), 1: 15-20. 8 Pócs T. (1981): Növényföldrajz. — In: HORTOBÁGYI T. & SIMON T. (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia., 27-166. pp. — Tankönyvkiadó, Budapest. 9 PAPP L. (szerk.) (1996): Zootaxonómia. — Budapest.; MEGLITSCH, P. A. & SCHRÄM, F. R. (1991 ): Invertebrate zoology. — Oxford University Press, New York, Oxford. 5