Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE A tömördi Nagy-tó és környékén végzett madártani vizsgálatok eredményeit BÁNHIDI PÉTER foglalta egybe. Megállapításai az alábbiakban összegezhetők. A vízhez kötött életmódú fajok jelenléte követte a tó vízszintjének ingadozását. Ez a tendencia kevésbé volt érzékelhető a nádi énekesmadarak esetében. A területre a tavaszi vonulás idejében a parti madarak dominanciája jellemző. Fészkelési időszakban az avifauna szegényebb. Ősszel a poszátafélék és rigók találhatók nagyobb számban. A magevő fajok aránya a környéken termesztett növények függvényében változik. Egyre gyakoribb a holló (Corvus corax), a tüzesfejű és a sárgafejű királyka (Regulus ignicapillus, R. regulus), de a szarka (Pica pica), vagy a fogoly (Perdix per dix) gyakorlatilag eltűnt a területről. A száz évvel ezelőtti, CHERNÉL által megfigyelt állapotokhoz képest a tó avifaunája átalakult, de ma sem mondható szegényebbnek (BÁNHIDI, 1999). A Repce mellékéről FEHÉR ISTVÁN közölt madártani adatokat (FEHÉR, 1996; FEHÉR és MESTERHAZY, 1996). Tőle származik a darázsölyv (Pernis apivorus), a Vasszilvágyi-erdőben észlelt fészkelésének közlése (FEHÉR, 1997). Kisebb közleményekben további szórvány adatokat találhatunk a területről (MOLNÁR, 1996). A Kőszegi-hegységben élő kis légykapó (Ficedula parva) állomány-felmérését NÉMETH CSABA végezte. Vizsgálatainak az adott különös jelentőséget, hogy a faj nyugati area-határa Közép-Európában húzódik, így az állomány esetleges csökkenése nálunk jelentkezik először, ugyanakkor az itt fészkelő állomány csökkenése az élőhelyek leromlását is jelezheti. 1996-ban a hazai oldal kis légykapó állománya maximum tíz párra volt tehető (NÉMETH, 1996). A faj élőhelyválasztását a Kőszegihegységben szintén vizsgálta (NÉMETH, 1999a). NÉMET CSABA 1998. szeptember 27-én, a Kőszegi-hegységben, az Óház-tető és a Pintér-tető közötti gerinc keleti oldalán figyelte meg a'< havasi sarlósfecske (Apus melba) egy példányát (NÉMETH, 1999b). A megfigyelést a Nómenclator Bizottság hitelesítette, így az a havasi sarlósfecske második, bizonyított előfordulása hazánkban. . A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) egy példánya került 1992. július 23-án, gyűrűzés közben a Ság hegyen felállított hálóba (GÓCZÁN, 1993). Legközelebbi ismert előfordulási helye a Kőszegi-hegység (VARGA, 1982b). A tervezett Csörnöc-menti Tájvédelmi Körzet területén a kutatások eddig 169 madárfaj jelenlétét mutatták ki (SZINETÁR és GYURÁCZ, 1993; SZINETÁR, 1994a, 1994b; BARBÁCSY, 1999). A korábbi évtizedekben MOLNÁR LAJOS, CSABA JÓZSEF, FARAGÓ SÁNDOR és VARGA LÁSZLÓ faunisztikai munkássága járult hozzá a területen élő madárfauna ismeretéhez. A Hegyhát homokbányáiban néhány pár gyurgyalag (Merops apiaster) is költ (SZANYI, 1992). A Csörnöc völgyében élő mádárközössééek faji összetételét és szerkezetének szezonális változását. GYURÁCZ JÓZSEF és BÁNHIDI PÉTER vizsgálta. Megállapították, hogy a madárközösségek fajdiverzitása és kiegyenlítettsége néni mutat lényeges szezonális változást, ami a nagyarányú fajcserélődéssel magyarázható. így a közös195