Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE Ezek mellett számos olyan faj él itt, amelyeknek ezen kívül csak egy-két hazai lelőhelye ismert (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1989). A szerzők 1988 és 1989 között tovább folytatták vizsgálataikat. A leggazdagabb anyagot ebben a gyűjtési periódusban a Kőszeg, Malom-árok melletti időszakos fénycsapda szolgáltatta (több mint 2500 példány). Megnyugtató eredmény volt, hogy a Kőszegi-hegység kis patakjainak tegzes faunája nem szegényedett a megelőző vizsgálati periódus óta, ami a vizek természetes állapotának, háborítatlanságának köszönhető. Az előző dolgozat (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1989) kéziratának lezárása óta 76 faj 3349 példánya került elő a hegységből, ebből 9 faj első alkalommal, így a területről 97 tegzes faj ismert. A legfontosabb faunisztikai eredmény a Crunoecia kempnyi korábbi, bizonytalan adatának megerősítése (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1991). 1982-ben, 1983-ban és 1984-ben az Őrség területén, Szőcén üzemelt fénycsapda, illetve egyéb módszerekkel is nagyszámú tegzes került begyűjtésre. TÓTH SÁNDOR 1986-ban Malaise-csapdát üzemeltetett a Szőce-patak partján. Annak ellenére, hogy a csapda csak 254 példányt fogott, a 21 ilyen módon előkerült faj között igen ritkák is akadtak (pl. Ptilocolepus granulatus). UHERKOVICH ÁKOS és NÓGRÁDI SÁRA a három éves gyűjtési periódus alatt összesen 3241 tegzes példányt fogott, amely 84 fajt képviselt (NÓGRÁDI, 1987, 1989). A magas fajszám a terület faunisztikai, de florisztikai gazdagságáról is árulkodik! A féldolgozás legjelentősebb eredménye öt, faunára eddig ismeretlen tegzes faj {Ptilocolepus granulatus, Agapetus delicatulus, Hydropsyche guttata, Phacopteryx brevipennis, Potamophylax luctuosus) kimutatása volt (NÓGRÁDI, 1984, 1985a, 1987, 1989). Néhány érdekesebb adat szerepel NÓGRÁDI SÁRA (1985b) egy másik cikkében is. Ritkább fajok újabb hazai előfordulásai között az Alpokaljáról, illetve az Őrségből említ NÓGRÁDI SÁRA (1986) újabb adatokat (Agapetus delicatulus, Chaetopteryx rugulosa, Beraeodes minutus), ugyanezen szerző egy másik cikkében (NÓGRÁDI, 1988) a Glossosoma boltoni-t közli új hazai fajként. A magyarszombatfai fénycsapda működését 1982-ben UHERKOVICH ÁKOS felújította. A második működési periódus alatt (1982-85) fogott tegzes anyagot szintéri UHERKOVICH ÁKOS és NÓGRÁDI SÁRA dolgozta fel. A három év alatt a csapda 99 faj 4901 hím és 16556 nőstény példányát fogta. Ezekből az adatokból megállapítható volt, hogy Magyarszombatfa az országnak tegzesekben a leggazdagabb pontja (UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1992), hiszen kilencvenkilenc fajt sehol másutt nem gyűjtöttek még az országban. Összehasonlításul ismertetünk két adatot: Szőcén 84, a kőszegi Chernel-kertben 53 fajt fogtak. Két faj- az Oecetis testacea és a Setodes viridis csak Magyarszombatfán fordul elő az országban, míg három további fajnak a ez a második ismert előfordulási helye Magyarországon. Sajnálatos azonban, hogy az elmúlt évek gyűjtési eredményei alapján a tegzes fauna rohamos elszegényedése tapasztalható. Sajnos ez a folyamat Magyarország más területein is megfigyelhető! Elsődleges oka a csapadékmennyiség csökkenése, aminek következtében a patakok és számos állóvíz vízszintje lecsökkent, a lápok kiszáradtak. így a lápok 132