Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) TÖRZSE fajai közül a Limnephilus elegáns talán már ki is pusztult és végveszélyben van az Oligotricha striata is. Másodlagos ok a szennyeződés fokozódása és a patakok szabályozása. Pontosan Magyarszombatfán volt ez érzékelhető, ahol a patakszabályozás utáni években a fogott fajok száma és a példányszám is lecsökkent. Sajnos a patakok szabályozása következtében a vízi fauna országszerte nagyon elszegényedett. A fent említett fajokon kívül számos más faj sodródott a kipusztulás szélére. A későbbiekben is találunk itt-ott őrségi Trichoptera adatokat a hazai szakcikkekben. A Zselic tegzes faunájának értékelésekor a szerzőpáros egyes fajok Nyugat-magyarországi előfordulását is idézte (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1990). Az elmúlt években újabb fajokkal gazdagodott a magyar tegzes fauna. A fajok egy részét első ízben az Alpokalján gyűjtötték (zárójelben a gyűjtési hely): Stactobiella risi (Tanakajd); Ptilocolepus granulatus, Apatania muliebris (Kám: Jeli Arborétum). Örvendetes, hogy a Setodes viridis nevű veszélyeztetett faj újabb példányai kerültek elő Alsószölnökről és Apátistvánfalváról (NÓGRÁDI, 1994). A Balaton vízgyűjtő területének tegzeseit tárgyaló összefoglaló munka egyes korábbi őrségi előfordulások idézése mellett új (korábban nem publikált) lelőhelyekről is említett meg tegzeseket (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1994). Az első hazai Trichoptera „check-list' - amely 196 fajt tartalmazott - ugyancsak több helyen adott meg Nyugat-magyarországi, ezen belül őrségi adatokat (UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1989). Az „Őrség Természeti Képe" kutatási program befejezéseként NÓGRÁDI SÁRA és UHERKOVICH ÁKOS összefoglalták ismereteinket az Őrség tegzes-faunájáról (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1995a). Mi sem volt jellemzőbb a terület ismeretlenségére (kutatatlanságára), mint az a tény, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum Trichoptera gyűjteménye gyűjtéseik előtt egyetlen őrségi tegzes példányt sem tartalmazott.

220 Tulajdonképpen csak a hetvenes évek második felében indult meg a tegzesek vizsgálata az Őrségben. ÚJHELYI SÁNDOR 46 faj őrségi előfordulását említette már idézett cikkében (ÚJHELYI, 1981a). A Platyphylax frauenfeldi ott szereplő adata már akkor élénk érdeklődést váltott ki. A Rhyacophila és a Hydropsyche nemzetség hazai fajainak áttekintése során ugyancsak felsorolt néhány őrségi adatot (ÚJHELYI, 1981b, 1982). A Platyphylax frauenfeldi fent említett előfordulását ÚJHELYI SÁNDOR hamarosan egy újabb cikkben is megemlítette (ÚJHELYI, 1981C). NÓGRÁDI SÁRA és UHERKOVICH ÁKOS az összegzés során a ritkább fajok közül kiemelte azokat, amelyek valami miatt szűkebb elterjedésűek, tehát jellemzők a tájegységre. Ilyen fajok a lápokhoz kötődők, közülük is elsősorban az Oligotricha striata, amelyet Szőcén, Magyarszombatfán és Szalafőn fogtak, emellett csak egykét hazai példánya ismert a Zempléni-hegységből és a Bükkből. Az Anabolia (Phacopteryx) brevipennis valamivel elterjedtebb, legtöbb példánya az Őrségből ismert. Ugyancsak az ország nyugati részére korlátozódik a Rhadicoleptus alpestris alpestris elterjedése, amely az Őrségben kifejezetten gyakori. Hasonló módon jelNÓGRÁDI, S. (1989): Locality data of the Trichoptera collection originating from the Carpathian Basin in the Hungarian Natural History Museum. — Folia ent. hung., 50:147-156. 133