Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Szenczy Imre tanulmányai - Növényvándorlás
Növényvándorlás A növények ezerféle fajai kezdet óta azon helyeket nyerék állomásaikul, melyek minőségűknek leginkább megfelelőnek, tenyészetök és szaporodásukhoz legalkalmasbak valának. Tehát mások foglalták el a forró, mérsékelt s hideg égöveket, mások a hegyeket és lapályokat, s itt ismét mások a vizenyős és száraz telepeket, s így tovább. Alig van növény, melynek az egész világ volna hazája; némely fajok éppen szűk határok közé szorítvák, és születés-helyöket úgy szeretik, hogy ha máshová szállíttatnak, minden ápolás mellett is elsorvadnak; némelyek ellenben egész más világrészekbe is elterjednek, a mindenen uralkodó embernek hol gyönyörére s hasznára, hol bosszúságra s kárára. Efféle terjedések növényvándorlásoknak neveztethetnek.1 A természet nagyszerű működései után a földszínnek leginkább az ember ad más alakot. 0 szállít át eredeti tenyészhelyeikről messze távolba szükségei vagy kényelmeire szolgálandó igen sok növényt; ápolja, szaporítja, s a mi űj lakhelyeiken különben könynyen megtörténnék, kiveszni nem engedi azokat. A míveltebb életmódot s fajunk mostani számát lehetségessé tevő legtöbb gabonanemet szorgalmas mívelése által az ember terjesztette el, s tartja fenn. Mert hol terem a búza vadon? - Azonban, hogy az új polgároknak helyet s ágyat készítsen, szükségképp megtámadja az eredeti, vad, honos, növényeket: kipusztítja az erdőket, lepürköli a bozótokat, elcsapolja a mocsáriaktól a nedvet, felhasogatja a rónaiak alatt a földet stb. De az emberi írtókéz daczára is, benszülötti jogukhoz ragaszkodva, fentartják magukat a haszontalanok és ártalmasok, vagy inkább az ilyeneknek látszok; mert a természet oekonomiájára nézve mindenesetre szükségeseknek kell azokat feltennünk, különben a bölcs Alkotó nem hozta volna létre őket. És - közben legyen mondva - ki tudja, nincsenek-e valamely egyébként semmirevalónak látszó növénynek annál tetemesb hasznai, minél terjedtebb annak eredeti hazája? Ezt, habár természettudományi csekély adatok s tapasztalatok nyomán, eddigelé bebizonyítva nincs is, a szintoly jó mint bölcs Alkotó iránti bizalomból sejteni szép, szertelen éppen nem volna. Avagy mindent kitanul- tunk-e immár? s a véletlen is nem vezetett-e sokszor igen jeles felfödözésekre? Lehet azért, hogy óhajtott siker koronázná azok fáradozásait, kik efféle növé98-
