Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Szenczy Imre tanulmányai - Fehér fagyöngy, és európai gyimbor
41. az ókori Gallia és Britannia gael és kelta népessége papi rendjének tagjai voltak 42. részegkorpafű (Huperzia selago /L/ Bernh.) 43. árokvirág (Samolus valerandi L.) 44. vasfű (Verbena) 45. A fagyöngy - mint a varázslatban és a gyógyításban is gyakran alkalmazott növény - számos kultúrában nagy jelentőségre tett szert. Már a görög mitológiában is helyet kapott, mert örökzöldje a tavasz visszatértébe vetett reményt tartotta fenn. Athéné gyógyító növénye volt, s Minosz krétai király fiát, Glaukuszt is ezzel támasztották fel. Villásan elágazó hajtásával, az „arany vesszővel" nyitotta meg az alvilág kapuját Vergilius Aeneas-a is, hogy az alvilág istennője, Persephoné zsámolyára tehesse azt, s elhalt szüleit még egyszer láthassa. De ugyanezzel nyitotta ki Mercur Hades kapuját, mikor a halottakat az árnyak világába bevezette. A fagyöngy tisztelete a gaelek és a kelták körében is élt. Papjaik, a druidák a legnagyobb ünnepnek számító téli napfordulón aranysarlóval vágták le a fagyöngy ágait, s mikor lehullottak, kijelölt férfiak a fa tövében vászonlepedőbe fogták fel őket, vigyázva, ne érintkezzenek a tisztátalan földdel; majd fagyöngyből, áldozati állat véréből és hagymából áldást és egészséget adó italt főztek. Innen nőtt ki a germánok fenyőállítási szokása, de néhol Nagy-Britanniában még mindig a fagyöngy a jelentősebb karácsony ünnepén. A germán mitológia az új élet zálogának és a termékenység szimbólumának tartja a fagyöngyöt. Vesszeje jelképezi a Nap megfogyott erejének visszatértét, megújulását, mert az csakis benne marad meg; innét származik e gally mindent gyógyító és megelevenítő hatásában való hit: mint amely számtalan betegséget gyógyít, minden méregnek ellenáll és sok férget elpusztít. A legenda szerint a fagyöngygally zárakat nyitott és a tolvajt megfogta. A fa lidércének is tartották. Az észak-germán mitológia szerint Baldurt, a béke istenét egy fehér fagyöngyből készült nyíllal meggyilkolták. Mikor szülei, az isten-király Odin és az isten-királynő Frigga visszahozták az életbe, a növényt a szerelem istenének adták és elrendelték, hogy bárkinek, aki elmegy a fa alatt, csókot kell kapnia. A korai keresztények azt hitték, hogy a fehér fagyöngy Jézus idején szabadonálló fa volt, amelyből a keresztet ácsolták. A keresztre feszítésben játszott szerepéért az Isten megbüntette a fát, élősködésre kárhoztatva azt. E történeten alapul a növény latin népi neve lignum crucis, a kereszt fája, valamint a francia neve, herbe de la croix is. A latin elnevezésbeni párhuzam miatt említjük meg, hogy mivel a kontinensünkre Spanyolország (Andalúzia), Portugália és Olaszország (Kalabria) déli részén felhatoló, de igazából észak-afrikai (Marokkó) és kisázsiai, meglehetősen diszjunkt elterjedésű vörösbogyójú fagyöngy (Viscum cruciatum Sieber ex Boiss.) a Közel-Keleten is előfordul, lehet hogy e faj volna a fenti legenda alanya. Ezt támasztaná alá az a megfigyelés is, hogy különféle lombos fák mellett elsősorban olajfán (Olea europaea) élősködik. - Érdekes, hogy az eseményeket nem tisztán természetfeletti jelenségként, hanem az anyagi világ részvételét is feltételező magyarázók közül Moldenke és mások többek között a vörös fakínt ( Loranthus acaciae Zucc.) is esélyesnek tartották a Biblia Sínai-hegy lángoló csipkebokrának lehetséges növényeként. Az ilyen felfogást valló kutatók legtöbbje azonban etimológiai megfontolások alapján a szennacserjét (Cassia senna L.) valószínűsíti. Itt említjük meg. hogy a tágab- ban értelmezett fagyöngyfélék családjának (Loranthaceae s. I.) Európában ma öt faja fordul elő (újabban a szűkebben értelmezett Loranthaceae /s. str., Fakínfélék/ családjától különállónak tekintik a Viscaceae /Fagyöngyfélék/ családját. Loranthaceae: Arceuthobium azoricum Wiens et Hawksw. (syn.: A. oxycedri auct., non /DC./ M. Bieb.; azori-fagyöngy); Arceuthobium oxycedri (DC.) M. Bieb. (syn.: Razoumofskya o. /DC./ F. W. Schultz; boróka-fagyöngy); Loranthus europaeus Jacq. (syn.: L. dioicus Stokes, Viscum quernum Auct. ex Reichb. Fl. Germ. Excurs. 203; közönséges fakín). Viscaceae: Viscum album L. (syn.: V. austriacum Wiesb. ex Dichtl, V. dichotomum Gilib., V. stellatum Buch.-Ham. ex D. Don; fehér fagyöngy); Viscum cruciatum Sieber 90
