Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Rándulás Carinthiaba, Glöckner hegyéig

Gréczben angol Ízlésre kanyarult széles tiszta utak vezetnek a’ kertben szerte. A’ nö­vények csoportokban Jussieu’ rendszereként4 ültetve, vagy fölállítva; köztök szemvidító pázsit, mellyen minden csoporthoz közelíthetni; a’ nevek fejér táblákra tisztán 's igazán nevezőjűk’5 nevével 's hazájokkal följegyezve; sehol szemét, minden a’ maga helyén, czélirányos meleg-, hideg- ’s ponyvaházok, munkás elég. A’ kertészek az ott sürgő professorok’ jelenléte, 's a’ három oldalról belátó nép’ tekintete által tü­zelve, szenvedélylyel űzik foglalatosságaikat. Szóval: mivel pénz is, tér is, akarat is elég van, a' jól választott helyen jól foly minden. A’ kert’ illyes minőségénél, 's a' pro­fessorok’ ottani kedvencz tartózkodásánál fogva lehetetlen, hogy az ifjú ember a’ ter­mészeti tudományok’ ezen ágához kedvet ne kapjon. Már most ki Pestet isméri, húz­zon párvonalt a’ nem ugyan uj kert, de ujdonuj egyetemnek kertje, és a’ celeberrima Universitasé között:6 lelke is sírni fog. A’ következmények kézzel foghatók. Keserítő vala azért nékem is e’ tekintetben hazámra emlékezni; de a' jelen’ örömeit e' szép kertben annál édesbben éldelém. Nem is volt, mi szivemet jobban megvidította volna, mint még valami, mit, kimondhatatlan kárára, hazám nélkülez, ’s a’ hitel' mostani állapotánál örökké nélkülözni fog. A' takarék-pénztár (Sparcasse) ez, mellybe minden ember igen csekély summácskát is, mellyre tüstént nincs szüksége, bele tehet, ’s mikor kívánja, kamataival együtt visszavehet. Illyés in­tézetnek a' birtoki jólétre, 's ebből az erkölcsire, hogy jó befolyása, s kiszámíthatat­lan haszna van, ha messze nem vezetne, igen könnyű volna megmutatni. Hazánk­ban, mint mondám, a’ hitelnek rósz lábon állása miatt illy intézetnek lehetetlen ala­kulni; pedig az indolens magyar köznép önhaszna' eszközlésére igy talán reá vétet­hetnék. Teszem: a’ lelki pásztorok - mert csak mégis ezeknek van, ha értenek hoz­zá, legtöbb alkalmuk az alnép között jól alapítani! - jól kilesett pillanatban néhány embert reá beszélnének: adják keresményök' kis részét illyes intézetbe, ’s vegyék annyiba, mintha azon kiadtak volna (melly közember maga fölött annyi lelki erővel bir, hogy illy czélból csak tiz garast is félre tud tenni, annak léte biztosítva van; mert illyenből korhely nem lesz): máskor ismét igy tévén a’ helyett, hogy tobzódva gégéjökön rósz bort korcsoláznak le, ’s a’ csapiáros' erszényét töltik, szaporítsák ön kis pénz-gyüjteményöket, melly maga magát is nevelvén, néhány év múlva elégsé­ges leend p. o.7 egy fijok' kiházasítására, egy jó tehén’ szerzésére, vagy véletlen sze­rencsétlenség okozta bajból kivergődésre, 'sat. A' példa követésre találna. De a’ morális haszon ennél sokkal nagyobb ’s tetemesb lenne. Ennek részletes kifejtése hosszú, ’s amúgy is illy viszonyokban teljességgel sikertelen munka volna. ’> 1 * 1) Azonban, mint a’ hírlapokban olvasom, a' kis Erdélyben, Brassóban, illyes takarék-pénztár az 1836-ik év’ kezdetével folyamatba indult. Talán, talán Magyarországban sem volna az teljességgel lehetetlen! 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom