Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Rándulás Carinthiaba, Glöckner hegyéig

Elhagyám korán reggel e’ várost, mellyen egy napi itt mulatásom alatt nem legjobb kövezetén kívül semmit sem gáncsolhaték, társasági kocsin, mellyen, tizenhatan lévén öszveszorítva, nem legkényelmesb helyzetben haladánk. Utunkban csinos falusi házak, 's mindenütt szorgalommal miveit földek gyönyörködteték szemeinket. Termés általán jó volt, 's a' tengeri olly szép, hogy annál szebbet sehol Magyarországban nem láttam. Dél után a' hegységekbe érénk; 's engem a’ rónához szokottat, de hegyvidék-kedvelőt, ezentúl egész utam- ban a’ tájékok’ szüntelen 's hirtelen változékonysága folyton elfoglak, 's néha a' természet' rendkívüli szépsége magával ragada. Az irtóztató meredek Radl nevű hegyen, kívülem, lábomon esett baj miatt, 's két gyermeken kívül, az egész társaság leszállóit, 's igy, a' kerekek' kitelhető megkötése mellett is, lemenet másfél óráig minden pillanatban az eldülés' rettegéseinek tulajdonképen csak én valék kitéve. Ekkép a’ tájék’ regényességének éldelete is reám nézve elveszett; 's vissza- jövet, mikor ezen utat gyalog tevém, az előbb óriásinak tetszett hegy a' már azóta nagyobbakat látottra kellem-hatását nem tévé.

Hochmauten helységnél, melly a’ Carinthiaba menőkre nézve Stájerországban véghely, láttam először hazám' négy nevezetesb folyójának egyikét, a’ Drávát. Az újság gerjesztette benyomás, mint szokás a' nagy folyókat először látóknál, némi tiszteletet gerjeszte bennem; kiváncsi figyelem fogta el valómat; uj varázs ömlék a’ vidékre; s’ a’ várakozás’ teljesültének édes jutalma tölté el keblemet. A’ viz’ csekély állásánál a’ folyam’ medréből kidomborodó sziklahátok a' Dunánkon nyilván őrködő, 's a' merész hajót zúzással fenyegető szirttömegekre emlékezetének.

Carinthiaba érénk, mellyet éjszak-nyugoti csúcsáig egész hosszában valék keresztül utazandó. A’ földmivelés itt nagyobb iparral űzetik, mint talán akárhol; de a’ föld - sok hegysége teszi - már tetemesen silányabb, mint csak a’ szomszéd Stájerországban. Klagenfurtig még boldogság, de azon túl (a’ Dráva’ völgyét Roszeck és Wernberg között, hol egy hold haszonbérbe adott földért tizenhat pengő forintot fizetnek, kivévén) a' szigorú, hideg földből vas szorgalommal lehet csak kicsikarni valamellyes életet. Búzán, rozson, árpán, és zabon kívül igen szép tengerit, hajdinát, lent, kendert, 's ezt egész siberiai nagyságában,8 láttam termesztetni; 's a’ mi különös jegyzést érdemel, komlót.9 Ezt bizonyosan a’ föld’ lehetséges legnagyobb használása, ’s a’ termesztésre alkalmas tér-szüke' tekintetéből egyvalaki által tett néhány sikeres próba után a’ carinthiai paraszt azonnal fölvette gazdaságába, hosszú póznákra futó növénynyel a’ levegőben akarván pótolni, mi alant hijánylik; mert a’ lakos itt nem olly konok tespedő, mint máshol itt ott; 's azért a' fiú megpróbálja, bár ap50