Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Az emlékülés előadásai - Horváth Lóránt Ödön: Szenczy Imre teológiai munkássága

séget gondolt ki mind lomhaságának mások előtti palástalásául, mind ön szivének, keresztény kötelességéről megfeledkezett szívének áltatásául. Mert vajmi kétséges: imádkozik-e otthon az, ki templomba járni restel, vagy szégyenl. De ha imádkozik is: szabad-e, csak ez egyet kérdem, a’ szent mise-áldozattól, melly templomban vitetik véghez, keresztények igazi ok nélkül elmaradni? meggondol- ja-e az illyen, mi következnék, ha cselekvésmódja szabály gyanánt vetetnék másoktól is? ‘s mintegy loppal tisztelhetni Istenét? valóban a' legnagyobb zavar támadna, ha kiki saját tetszése után járna; nem sokára elvadulna az emberfaj, s a’ nyilvános tisztelet’ megvetése Isten’ megvetésére vezetne bizonyára."5

A latin nyelvűben - magyarra fordítva - ezt a megállapítást találjuk: „Jóllehet Jézus példabeszéde elsősorban a püspököket és papokat érinti, mégsem lehet az egész Egyházra való vonatkozását kizárni, minden megkeresztelt emberre vonatkozik, aki valamilyen hatalommal rendelkezik.”6 Szép hasonlattal világítja meg azt a problémát, hogy nem csak jó pásztorai vannak Jézus Egyházának: „Amint az éjszakai sötétség nem oltja ki a csillagok világosságát, úgy ezek a méltatlan pásztorok sem az Egyház fényét, tekintélyét. Egy biztos: Krisztus, a Jó Pásztor minden körülmények közt megmarad nekünk, Ő számon tart minket s ha majd újra megjelenik a legfőbb pásztor, a jó pásztorok elnyerik a dicsőség hervadhatatlan koszorúját"7

Amint mondottam, Szenczy Imre nem írt hosszabb terjedelmű, nagyobb lélegzetű teológiai műveket. Ő, mint klasszika-filológus, latin auktorokat fordított, és a magyar nyelvet művelte, annak tisztaságán őrködött bírálataival. De vállalkozott arra - mások, elsősorban testvéröccse, Szenczy Ferenc püspök felkérésére, - hogy francia, illetve német nyelvű műveket lefordítson, és így gazdagítsa a magyar nyelvű vallásos, hitbuzgalmi, erkölcsi tanító-nevelő irodalmat.

Három ilyen művet kell megemlíteni. Első: „A keresztény tudománynak rövid foglalatja oktatás- és imádságokban előadva Neumayr Ferencz Jézus Társaságbeli atyától. Magyarította Szenczy Imre premontrei rendi áldozár. Szombathely. Bertalanffy Imre nyomdájában 1857.” A keresztény ember tudománya: a hit, a remény, és a szeretet. Erkölcsös emberré pedig a jócselekedetek gyakorlása által válik. E tekintetben ajánlja a szerző a naponkénti imát, hetenkénti szentmisét és a havi gyónást és áldozást.

A „Szentek tudománya, vagy útmutatás a tökéletes életre. Előadva Neumayr Ferencztől, Jézus Társaságbeli atyától. Magyarította Szenczy Imre premontrei rendi áldozár. Szombathelyen 1857. Bertalanffy nyomdájában." Az aszketika-misztika klasszikus felépítésében tárgyalja a keresztény tökéletességre vezető utat, kezdve a végső, egyedül boldogító céllal, majd bemutatva a bűn30-