Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Szabó István: Szenczy Imre keszthelyi botanikai munkássága
rajzi terület találkozásának tartják. A domb és közvetlen környékének eredeti flórájában középhegységi és pusztai, atlanti-mediterrán, valamint északi és magashegységi fajok is élnek. Szenczy remélte, hogy a sziklás, füves domb sohasem lesz agyonlegeltetve vagy beerdősítve, hanem kilátóhelyként szolgálva florisztikai értékeit megőrizheti. Sajnos nem így történt, pedig pusztai és magashegyvidéki elemekben gazdag dolomitvegetációjáról utána még sok más botanikus is elismeréssel írt. A gyenesi balaton-parti lápról az onnan már kiveszett, sőt hazánkban másutt is ritkaságszámba menő füles és babérfüzet, a vízből a gyakori kolokán hínárt ismerjük Szenczytől. A legnagyobb érdeklődést azonban a Keszthelyihegység bazalttömege és dolomittönkje között fekvő vindornyai tőzeglápon gyűjtött növényei keltik: a tőzegeper (Comarum palustre) a rovarfogó harmatfüvek (Drosera longifolia, D. anglica, D. obovata, katalógus szerint D. rotundifolia), továbbá a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a kékperje (Molinia coerulea), a perje- szittyó (Luzula „multiflora"). - A fajok egy része már kiveszett hazánkból, a többiek igen megritkultak, ugyanakkor tanúskodnak hazánk egykori, a mainál gazdagabb és természetesebb növényvilágáról, vagyis az eredeti, régi flóra rekonstruálására alkalmasak: „Alföldi mohával átszőtt lápon a hegyi tengerszem növényzete díszlett" - írta a területet jellemezve Borbás Vince" 1900-ban. Napjainkra a vindornyai berek flórája teljesen megváltozott, tőzegmohának (Sphagnum) nyomát sem látni. Mai képét elhagyott tőzegbányák nyomai, a helyükön csillogó víztükrök határozzák meg a nádasok, telelősás, lápi nádtippan állományok, kiszáradó kékperjés láprétek között. Sajnos egyre terjed a gyomnövényzet, s ha már a fent említett nevezetességek közül egy sincs meg,,még imitt- amott széleslevelű gyapjűsás (Eriophorum latifolium), szibériai nőszirom (Iris sihirica), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), pókbangó (Ophrys sphe- godes), árokvirág (Samolus valerandi) díszük. Följebb, a Kovácsi-hegy bazaltplatóján a botanikai és hidrobiológiái szempontból később felfedezett Vad-tó fehér tündérrózsás (Nymphaea alha) víztükrét, tőzegmohás, tőzegpáfrányos zsom- béksásosát és rekettyefüzesét (Caricetum elatae thelypteridetosum, Salicetum cinereae thelypteridetosum), és délies mohák synusiumaiban gazdag bazaltfolyósóit kőbánya pusztította el. Van egy másik magyar növénygyűjtemény is, amelyben szintén megörökítette nevét Szenczy. Az 1820-1894 közötti évekből származik a volt premontrei gimnáziumból a keszthelyi általános gimnáziumban maradt herbárium 10- 12 ezer lapja. Legnagyobb részét Németh Dezső biológiatanár gyűjtötte az 22
