Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Az emlékülés előadásai - Szabó István: Szenczy Imre keszthelyi botanikai munkássága

ban erősen egybefonódott, és ebben időszakosan vezérszerepe volt Keszthelynek, ahol egy teljes vertikumában megvalósult iskolarendszer szolgálta a magyar nyelv és kultúra felvilágosodás- és reformkori fejlődését.

Tudománytörténeti szempontból nézve Keszthely és a Georgikon kevesek számára nyújtott huzamos alkotó tartózkodási lehetőséget, azonban - mivel korának jeleseit oly gyakran magához vonzotta - mégis hatást gyakorolt a botanika történetének Kitaibel Pál által beragyogott korszakára, s a következő néhány évtizedre. A Georgikon köré csoportosultak - még ha időlegesen is - a magyar mezőgazdasági szakírás megteremtői (Pethe Ferenc,1 Nagyváthy János,2 Milotai Ferenc3), neves európai szakkönyvek fordítói (Rumy Károly György,4 Liebbald Gyula Tamás5 stb.), a magyar botanika úttörői (Wierzbicki Péter,6 Szenczy Imre, Hutter Mihály7) - mint Kitaibel kortársai vagy az utána következő korszak jeles képviselői.

A Keszthelyre 1385 körül betelepített ferencesek rendházát 1788-ban II. József megszüntette. A kolostort a Helytartótanács iskolák és konviktus céljára Festeticsnek átadta, majd a 19. század elején a premontrei rend kapta meg. A premontreiek fontos szerepet játszottak a város kulturális- és közéletében, így Szenczy Imre is a keszthelyi gimnázium latinprofesszora és igazgatója. A premontrei tanárok elöl jártak az 1848-as honvédsereg szervezésében. Simon Vince8 prépost a rend egyik tagját ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta az 1865-ben újrainduló gazdasági tanintézet számára. így lett Soós Mihály9 tantestületi tag, később egyebek között a természettan tanára, a meteorológiai állomás vezetője. Az éghajlattan és az ornitológia elismert művelői sorában, valamint a gyakorlati madárvédelem úttörőjeként is számon tartják őt.

Szenczy Imre botanikai munkásságának értékét herbáriuma tükrözi, amelyet Gáyer Gyula ismertetett 1925-ben.10 Az 1871/72. tanévben kapta meg azt - ugyancsak Simon Vince közreműködésével - Csornáról a szombathelyi líceum, amely Szenczy tanári működésének leghosszabb ideig volt színhelye. Szenczy enciklopédikus növényismeretre törekedett, tehát valamennyi fontosabb hazai vagy egzotikus rendszertani egység (nem, család, rend, osztály) reprezentánsait, legyenek vadon élő vagy termesztett fajok, a lehetőségek között teljességre törekedve igyekezett megszerezni. Keszthelyre kerülése után ébredt fel benne a füvészet iránti kedv, és a természet szeretete élete végéig elkísérte. Részletesen foglalkozott - bizonyára Liebbald és Wierzbicki hatására is - Keszthely vidékének flórájával. Különösen sok növényt gyűjtött a gyenesi Vadleány-dombnál, ahova a legtöbb hazai botanikus elzarándokol, és a külföldiek is szívesen meglátogatják, mert annak környékét három florisztikai föld21