Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

84. Kódisallásos lakóház alaprajza. Szalafö hák gomolygó füstje is ezen távozott a szabadba. Egy XVIII. század eleji házbecslésben „cserény ajtóról" is olvashatunk (STAHL 1970). Ezek a cserény ajtók vesszőből font ajtók lehettek, és valószínűleg már ebben az időben is ritkaságszámba mentek. A vaspánt, ami az ajtót felfüggesztette, csak a XVIII. században jelent meg a parasztházakon. Egerváron 1787-ben egy szimpla deszkából való ajtót jegyeztek fel az összeírok, Gasztonyban azonban egy tölgyfából készült ajtót „jó erős pléhre" is jegyzékbe vettek. A pléh itt vaspántot jelent. A díszesen megmunkált és különböző mintákkal kialakított kovácsolt ajtópántok még a legegyszerűbb ajtóknak is különleges díszeivé váltak. A XIX. század derekától a paraszti lakóházak bejárati és belső ajtajai már asztalosmunkával készültek. A szobai és konyhai ajtókat keretes, betétes megoldással, a kamrák ajtajait sok esetben zsilipek technikával állították össze. A XIX. század végi lakóházak kétszárnyú keretes, betétes külső tölgyfa ajtajait már mértanias vagy virágornamentikás faragott, cifra rátétekkel díszítették. A legrégibb zárak fából készültek. Ezek egyszerű fareteszek, illetve fa tolózárak voltak. A legnagyobb biztonságot azonban a sújtófás billenő zár nyújtotta. Makkos fazárnak is nevezik a csalafinta megoldásokkal faragott zárakat, amelyeknek kinyitását csak kevesen ismerhették a családból. Főként az értékes élelmiszert őrző kamrák, borospincék ajtajait zárta. A vaszárakat, kilincseket a falusi kovácsok készítették. Nemegyszer bonyolult kulcsos zárakat is csináltak, amelyeket hosszadalmas munkával lehetett csak kinyitni. Ilyen fondorlatos zárja van a szalafői kástu emeleti ajtajának. A régi füstösházaknak nem voltak igazi ablakai. A korabeli tudósítók szerint „Á konyhának, á mellyet szoba gyanánt használnak, egy vagy két toló ablakja..." van (NEMESNÉPI Zakál 1818). „A régiekben megvannak a fiókos ablakok vagy az ide-oda tolni való deszka táblák, ablakok helyett." (KOSSITS 1828) Ezek az ablakok az úgynevezett tolituk vagy tolitus ablakok a boronafalba vágott kis négyszögletes nyílások voltak, amelyeket belülről egy vájatban mozgatható deszkalappal lehetett bezárni. A tolóablakok a füstös helyiségek füstelvezetését is szolgálták. A füst azonban az ajtók fölé vágott kis lyukon, a „füstlikon" és az úgynevezett kettős ajtók fölső nyílásán is a szabadba távozhatott. A kályhás szobás lakóházaknak legalább két ablakuk volt. Az 63