Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

egyik ablak a homlokzati falon aszimetrikusan elhelyezve az utcára, a másik az udvarra nyílt. Azoknak a házaknak, amelyeknek három ablakuk volt, kettő az utcára, a harmadik az udvarra nézett. Egy XVIII. század eleji karakói házbecslésben „egy kályhás szoba két eövegh ablakra", egy másik „két kis eövegh ablakra" szerepel. A XVIII. század derekán egy hőgyészi cseléd szobának „hiba nélkül való üveg" ablakai voltak. Gasztonyban 1789-ben egy major gazda lakása „három ólmos ablakokkal" rendelkezett, a molnár szobájának két ólmos ablaka volt. Ebben az időben Rumban egy háznak három üvegablaka volt, „melynek mindenikin keresztbe vasak vannak s azon kívül kettyén (kettőn) fa, avagy zsalus rostélyok." A rostélyok itt táblát jelentenek. Az üveges ablakok s az ólomkeretes üvegek az 1700-as években leginkább a nemesi lakóházakat jellemezték. Ezekben az időkben ritka lehetett az a parasztház, amelynek üvegablaka volt, de valószínű, hogy a módosabb jobbágyházak lakásaiba a XVIII. századba már bekerül. Addig itt Vas megyében is a Dunántúl más területeiről ismert fatáblás és sövényből, zsúpból, papírból készült nyílászáró megoldásokat alkalmazhatták, vagy pedig kisméretű, „palatábla nagyságú" befalazott üveglapok zárták az ablaknyílásokat. A XIX. század elején a téglaházak építésével a tokos ablakok is megjelentek a paraszti építészetben. Az egy- és kétszárnyú szimpla ablakokat fatáblákkal védték. Az 1789-es gasztonyi leltárban feljegyeznek egy házat „három vass Gáderes ablakokra hat vass táblával". A már többször idézett rumi összeírás szerint a három üveges ablak „mindenikén keresztbe vasak vannak." A keresztvas, vagyis vasrács, ami a szoba, a ház védelmét szolgálta, a paraszti lakóházak ablakain is megjelent. Egyike-másika magas színvonalú, művészi kovácsmunkákról tanúskodik. A kétszárnyú vastábla szintén divatba jött, főleg a XIX. századi téglaházak ablakait védte. A vakolatdíszes homlokzatok kiképzésénél sok esetben az ablakok vakolatos keretezése is hangsúlyt kapott. Néha csak egyszerű szalagkeretet alkalmaztak, más házaknál copf stílusú füzérdíszekkel, cseppdíszekkel, vagy a könyöklőpárkány alatti köténydíszítéssel emelték ki az ablakokat a falsíkból. A század végén az ablakfelületek megnövekedtek. Sok lakóház régi ablakát nagyobbra vágták, az újakon pedig már építéskor nagy ablakokat készítettek. A szeres és szórt településeken még manapság is ritkán lehet kerítéseket, kertkapukat látni. A lakóházak és a gazdasági épületek a telken szabadon állnak, körülöttük zöld fű, fák és bokrok. A telkek végét azonban néha földbe ásott villás ágfákba helyezett vastagabb ágkorlátokkal kerítették le, mintegy jelezve a telekhatárt. Voltak régen olyan kerített házak, amelyeknek negyedik oldalát nagy kapu zárta le, ezeket leveles vagy födeles kapuknak nevezték. Ezek a kapuk kerítések is voltak egyben. A kerített udvaron, a trágyadombon telelő rideg marhák elkóborlását akadályozták meg. A házak végében lévő veteményeskerteket sok helyen fonott vesszőkerítésekkel kerítették körbe.