Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Összegezés

Itt most még az emberélet-fordulóihoz kapcsolódó jeles napi szokások egy részét (pl. lakodalom, temetés) említjük meg, melyeknek reprezentációs és presztízstörekvéseiben, s az azokhoz kapcsolódó tárgyakban véljük felfedezni a fentebb jelzett hatásokat. A népi ábrázolóművészet kutatása szempontjából fontos annak a térségi, helyi vagy csak személyes hatás érvényesülésének példaanyaga, mely egy Vas megyei zsidó illusztrált kézirat kapcsán vetődik fel, annak „magyaros" jellege révén. Népművészeti örökségünk Vas megyei emlékanyaga több vonatkozásban részben alátámasztja, részben új megvilágításba helyezi a készítők és használók, megrendelők és fogyasztók bonyolult viszonyrendszerét. A történeti Vasvármegyében is föltehető, amit a nem távoli Sopronnal kapcsolatban tárt fel a kutatás, miszerint: „...vannak jelek, amik arra mutatnak, hogy a stílus egységén belül a kézművesek már korábban sem csupán úri, polgári megrendelőik, de paraszti vásárlóközönségük igényeit, hagyományait is tekintetbe vették." (K. CSILLÉRY 1974: 199) Megyénkben e vonatkozásban úgy véljük, különleges helyet foglalnak el, s viszonylag korai közvetítő szerepet töltenek be a főúri uradalmi központok. A Nádasdyak sárvári várában - a XVI. század közepére vonatkozó forrásokból tudjuk, hogy - a háznép számára dolgozó mesterek, az öltözeteket készítő szabók, a különböző rangú személyek esetében fólcént - a bőviben és gazdagon rendelkezésre álló - felhasznált anyagok minőségében tettek különbséget, melyekből „...valamennyiök számára a kor divatjához illő szabású dolmányt, nadrágot varrtak. A szolganép öltözete pedig követőkre találhatott a környező falvak népénél." (FLÓRIÁN 1992: 13) 691. Sötétkék posztómellény, piros cakkos szegéllyel. Horgolt és zsinórdísze javarészt ezüstszálból, kisrészt fekete gyapjúszálból. Géptűzése zöldsárga-piros cérna. XIX. század vége. Csepreg. NM 69-20.9 365