Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Összegezés

692. Habán céhkorsó. A szabómesterségre utaló szerszámokkal és évszámmal: „1754". Vas m. SM 58.328.1 693- A körmendi mészároscéh ónkancsója. Évszámmal jelzett: „1726". RHM 64.175.1 Más területről hozva példát, felidézzük a habán kerámia nyugat-magyarországi megjelenését és elterjedését. A Batthyányiak számadáskönyveiben 1662-ig szerepelnek az anabaptista kézművesek. Ezt követően, ha maradtak is habán kézművesek a térségben, már nem a földesúrnak, hanem a lakosság szélesebb rétegei számára dolgoztak. E változást látszik igazolni az inkább „magasabb" igényeket kielégítő kobaltkék és mangánlila színdominanciát felváltó, s a köznép ízlésvilágát jobban kiszolgáló rézoxidzöld és antimonsárga népies színhasználat, mely az ólommázas cserépedények színezése. (Az ólommázban ugyanis nincs lila, s a kék előállítása a korábbi századokban igen drága volt.) Akár a habánok, akár más, aki eltanulta a mesterséget, készítette a jellegzetes edényeket, a hatás érvényesült: „...a klasszikus mintaelemek fokozatos eltűnése és olyan díszítőelemek elterjedése, melyek a korabeli népművészetből kerültek át a késő habán fajanszokra." (KATONA 1976: 69) Egyes üvegféleségek kapcsán viszont az a következtetés volt levonható, hogy a térségben működő huták, melyek talán csak az arisztokráciát kivéve mindenki; tehát nemes, polgár, paraszt számára készítették termékeiket, nem tettek különbséget, azaz azonos minőségű tárgyakkal látták el vevőiket, azok társadalmi hovatartozására való tekintet nélkül. Bizonyos esetekben - országos tapasztalatokhoz hasonlóan (SZACSVAY 1993: 46) - Vas megyében is egyes tárgyak, illetve tárgyféleségek szinte teljes „importjáról" adhatunk számot, mint pl. a festett üvegképek körében. Más esetekben mint pl. a zománcfestésű üvegeknél, föltehető, hogy csak a technika importálása történt meg. A privilegizált szabad királyi városra. Kőszegre vonatkozó eddig is gazdag ismereteinken túl (SZÖVÉNYI 1958, 1964, 1975, 1979) a legújabb kutatások Körmend mezővárosra vonatkozóan is megerősítik a képzett kézművesek, a céhekbe tömörült mesterek tevékenységét. Körmenden a legkorábbi vegyes céh megalakulásának időpontja l6l4. A XVII. század folyamán megszaporodnak az önálló céhalapítások: l6l6 - vargák, I63O körül - csizmadiák, l640 körül - szabók, I669 - fazekasok, 1678 - gombkötők, 1686 - takácsok, 1693 - tímárok kaptak céhalapításra jogot. Kézművesek természetesen ezt megelőzően is dolgoztak Körmenden, de éppen a más városok (Kőszeg, Sárvár, Szombathely) korábban céhekbe szerveződött mesterei kontároknak tekintették őlíet, s ezen az alapon akadályozták a vásárokon való megjelenésüket (NAGY 1995: 352). Erre a korai időszakra nézve, l658-ból rendelkezünk árszabással, melyből az derül ki, hogy vargák, kovácsok, lakatosok, csizmadiák, szűcsök, szabók és takácsok készítettek - föltehetően népművészeti szempontból is figyelmet érdemlő - tárgyakat, használati eszközöket, öltözeti darabokat (IVÁNYI 1956). A XVIII. századból származó adatok szerint további mesterségek művelői látták el Körmend városának - s föltehetően a vidék - lakosságának igényeit, úgymint: szűrszabók, csapók, szíjgyártók, kerékgyártók. A 366