Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)
Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet
A nemrég elhunyt műgyűjtő és kutató, Borsos Béla - aki a lőportartókat az avarkori írtartókkal, sótartókkal, ábrázolásaikat a sámánhittel hozta összefüggésbe - az emlékanyag három rétegét, átmeneti és népi vonulatát különböztette meg (BORSOS „un 1982). Az utóbbi két csoport jelölésére és elkülönítésére azonban - már néhány évvel előtte - használhatóbb fogalompár bevezetését javasolta Pap Gábor, az autochton hazai művészeti emlékek módszeres számbavételét végző művészettörténész. Szerinte az egymást feltételező és kiegészítő sorozat egyike a mozgalmasabb, organikus, míg a másik a statikusabb megfogalmazást juttatja érvényre egyazon világon és szellemiségen belül (PAP 1976: 54-55). A romlandó voltánál fogva - jobbára fában megfogalmazott meglehetősen szegényes XVIII. századi emlékanyag vizsgálatánál eleddig inkább az utóbbira, tehát a kevésbé mozgalmas kialakítású csoportra figyelt a hazai kutatás. Korai örökségünk ezért tűnt az egész országra kiterjedően egyöntetűnek, elvont, mértanias megjelenítésűnek. Ma már azonban mind több olyan, leginkább szaruból formált tárgyat ismerünk, amelyeknek lazább és dinamikusabb komponáltsága s nem utolsósorban ember- és állatalakos ábraegyütteseik egy párhuzamosan élő, kétszólamú kifejezésmód meglétét bizonyítják. (Ld. a Szombathelyen fellelt lőportartó képét és kiterített rajzát!) A múlt században viszont egy új népművészeti ág, a pásztorművészet karakteresedése révén egyfajta polarizálódásnak lehetünk tanúi. (A két ág, bár már ritkábban tetten érhető, de továbbra is kimutatható kapcsolataira a késól^biekben még visszatérünk.) Ekkortól a faragópásztorok tárgyain a mozgalmasabb ábraegyüttesek kerülnek előtérbe, a paraszti munkák kompozíciói viszont inkább a statikusságot képviselik. Mindez azonban, sajátos módon, csak a Dunántúlra érvényes, az Alföldön és a Tiszaháton nem, vagy alig érzékelhető. A Borsos Béla által „úri" megfogalmazással jelölt lőportartó csoport - nem elválaszthatóan használóik, illetve megrendelőik életformájától és szemléletétől - már a XVI. századtól kezdődően egy 598. Lőportartó kiterített rajza. XVIII. század vége. Szombathely. Magángyűjtemény 311