Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

FARAGÓ EMBEREK PÁSZTORMŰVÉSZET „A faragómesterség kevés országban verte magát olyan jelentőségre, mint Magyarországon, ahol a XVI. és a XVII. században még mindent, de mindent fából készítettek. Nem is akadt sehol annyi és oly sokféle faragómester, mint nálunk. A mi földünkön jobbágyoknak és katonáknak, mesterembereknek és tisztviselőknek a faragást - vagy mint akkor mondták: a rovást - érteniök kellett, mert máskülönben nem boldogulhattak. Rovott, vágott, bárdolt, metszett, késelt, faragott, hasogatott, vájt, fürt nálunk mindenki, aki a kenyerét keze munkájával kereste." (TAKÁTS 1917: 232) Az említett századokban és az azt követően született faragott emlékek legkorábbi összefüggő ránk maradt csoportja, a lőpor tartására szolgált agancsból készült eszközök rendkívül gazdag és változatos megformálású emlékanyaga. Ezek a míves, a Savaria Múzeumban is néhány kiemelkedően szép darabbal képviselt porszaruk nem akármilyen örökséget képviselnek a Kárpát-medencében. „A portartók a Balti-tengertől a Balkánig megtalálhatók, de mind számban, mind formagazdagságban hazánk vezet. " (LÁSZLÓ 1983: 1146) A régész szaktekintély megállapításának igazát a múzeumok és magángyűjtemények kollekciói meggyőzően bizonyítják. 597. Juhászok. Vágó Pál nyomán 310