Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

20. A kisnemesség területi megoszlása Vasvármegyében 1787. Szerkesztette: Dénes József @ 10% felett ® 5% felett Csakúgy, mint az egész országban, Vas megyében is - mint arra már a történeti események vázlatos áttekintése során utaltunk - a XVIII-XEK. században zajlanak le a társadalom és a gazdaság egészét átható változások, legfeljebb néhány évtizeddel korábban és bizonyos hangsúlyeltolódással. Az úrbérrendezés során keletkezett iratokból az állapítható meg, hogy a megye területén három nagyobb övezetben többé-kevésbé hasonló folyamatok érvényesültek. Vas megye északnyugati részén a legszembetűnőbb a nagybirtokok, uradalmak fölénye, melyet csak néhány faluban, falucsoportban tört meg különböző jogállású (portális, kúriális, taxas) nemesi birtoklás. A megye sok szempontból változatosabb képet mutató délnyugati részén hasonlóan erős volt a nagybirtok ereje és terjeszkedése, de e tájon nem alakulhattak összefüggő egységgé az uradalmak, mert állományukat nemesi jogú szabad kisbirtokok és néhány középbirtok, ugyancsak erősen szétszórt darabjai tagolták. A megye szinte csak magyar népesség által lakott keleti részében a nemesi kisbirtok mellett meghatározó a gazdag köznemesség jelenléte. A birtokviszonyok alakulása azért érdemel különösebb figyelmet Vas megyében, mert a jobbágyfelszabadítást (korabeli kifejezéssel örökváltság) követő polgári átalakulás folyamatában igen jelentős réteget alkotott a nem jobbágy eredetű parasztság. Magát a folyamatot több sajátosság jellemezte. Mindenekelőtt egy abszolút és viszonylagos földínség, mely részben a termőföldek nem elégséges volta, részben a nagybirtokok léte miatt állott elő. Ezzel egyidejűleg a kiterjedt nemesi tulajdonjog védelme alatt egyre növekedett a kisbirtok. S végül számolni kell a majorsági és a nemesi eredetű fundusok zsellér népességével is. 2B.