Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Dabóczi Dénes: Parasztüvegek

Parasztüvegek A történeti Vas megyében üvegtárgyak említésével már a XV. században találkozunk. A hazai gyűjteményekben őrzött velencei üvegek közül a legszebbet, Mátyás király „billikomát" is Vas megyében a Batthyányak rohonci kastélyában őrizték a XIX. század közepéig (BALOGH 1966: I. 700 és 400). Egy másik Vas megyei főúri család a Nádasdyak XVI-XVII. századi számadásaiban, inventáriumaiban pedig rengeteg adatot találunk az öblösüvegek és ablaküvegek használatára egyaránt (BELÉNYESI 1959 I-II; Nádasdy uradalom számadása. Sárvár 1650). A főurak lakóhelyei mellett a XVII-XVIII. században már a kisebb kastélyok is rendelkeztek üvegablakos szobákkal (H. TAKÁCS 1970: 228; VaML Weöres család iratai). Az üveghuták alapításában is élen járnak a Vas megyei főurak. A történész, Takáts Sándor század eleji munkáiban közli, hogy a Batthyányak már 1567-ben alapítottak üveghutát (TAKÁTS 1917: 189 és TAKÁTS 1907: 633). Ezt egyelőre hipotézisként kell kezelnünk, mivel kézzelfogható bizonyítékunk nincs. A magyar üveggyártással foglalkozó irodalom azonban automatikusan átveszi Takáts Sándor állítását (SÁGHELYI 1938: 107; BORSOS 1974: 46; KATONA 1979: 213). Holott az első adatokkal is bizonyítható huta a borostyánkői (ma Bersntein) volt, melyet Christoph Ehreich V. Königsberg báró alapított l633-ban, s amely 1644-ben került Batthyány Ádám birtokába (PRICKLER 1973: 186). A borostyánkői huta termelési adataiból kiderül, hogy nagy mennyiségben készítettek itt ablaküveget, azaz ablakszemeket háromfajta minőségben: átlátszó jó minőségűt (kristályüveget), közepeset; rosszat, közönségest (magyar szóhasználatban parasztüveget). Emellett gyártottak kicsi és nagy palackokat, gyógyszertári üvegeket, cukortartókat, ivópoharakat, Batthyány Ádám kérésére különleges üvegeket is. Az üveg forgalmazását, eladását részben a nyugat-magyarországi főurak vár- és kastélyépítkezései, az egyházi és a városi polgárok építkezései biztosították, ahol felettébb nagy igény lehetett az ablaküvegekre. Ezen túl a hutából szállítottak üveget kelet-stájer, kelet-alsó-ausztriai területekre, de még Horvátországba is. A borostyánkői üzem vezetőjéről, a hutamesterről, Ulrich Gilßwerth-rol l645-bő1 értesülünk először, 1683-ban pedig fia Martin Gilßwert lett a huta vezetője. A cseh-morva, német területekről származó hutamunkások nevét a máriafalvi anyakönyv jegyezte fel. A huta működését feldolgozó Harald Prickler a következő hutamunkások nevét sorolja fel: Pinscher Freisinger, Unteregger, Furt, Waginger, Schmidl, IChraus. A hutát 1694-ben már mint öreg hutát nevezik meg (PRICKLER 1973: 186-189 és 191-192). A borostyánkői öreghuta utódjaként beszélhetünk a szalonaki (ma Schlaining) üveghutáról, ami 1688-tól az 1840-es évekig működött. Vas megyében volt még üveghutájuk az Esterházy aknák Lékán (ma: Lockenhaus), amelyik a XVII-XVIII. században üze255