Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Dabóczi Dénes: Parasztüvegek

492. Pálinkáspoharak Alsószölnökről. Színtelen sajtolt üvegek a vétyemi huta termékei, 1860-as évek vége 1870-es évek eleje. PÁM 86.2.11-14 (színes) 493. Butélia, Szalafő, Templomszerről. Fúvott, színtelen üveg, köszörült-metszett díszítéssel. . Somhegy? XIX. század közepe. SM 72-29.14 • i :. (színes) 494. Butélia ismeretlen helyről. Fúvott, halványzöld üveg köszörült és metszett díszítéssel. Elején felirat: „Tseke Benedek Vívat 1850. " Somhegy 1850. SM 58.320.2 • :••-• .: ' » • (színes) melt, a Schreibersdorf melletti Thalheim manufaktúrája pedig 1859-tól 1870-ig működött (PRICKLER 1973: 185; BOROVSZKY 1898: 440). Sajnos, ez utóbbi három huta történetéről, munkásairól, termékeiről vajmi keveset tudunk. A borostyánkői huta, mint tudjuk a nyugat-magyarországi, elsősorban Vas és Sopron vármegyei városok polgári házépítkezéseihez is szállított üveget, de kaptak megrendelést a rohonci (ma: Rechnitz) és németújvári (ma: Güssing) patikáktól is (PRICKLER 1973: 191192). A patikaüvegek mellett bizonyára más öblösüvegeknek is volt piacuk a városokban, de a falvak paraszti háztartásaiban is. A XVIII—XIX. századi polgári leltárak meglehetősen sok üvegtárgyat sorolnak fel. Jól érzékelteti ezt néhány 1781-1847 közötti szombathelyi inventárium, melyek változatos fajtáit sorolják fel az üvegeknek, úgymint: „metszett pohár, roxolis pohár messzelyes üveg, pincetok palack, metszett palack, fertályos palack, icés palack, karafina, butélia, üveg tálca, só tartó, üveg bugyiga, üveghöbér, cifraüveg, kis szagos övegese, üveges kép, szenteltvíztartó, tükör." (VaML Szombathelyi polgári leltárak.) Szombathelyen 1703-ban az üveggyártók (akik az ablakba az üveget behelyezték), az asztalosokkal együtt alkottak közös céhet (VERES 1991: 89; SÁGHELYI 1938: 146). Természetesen üveggyártók földesúri szolgálatban is dolgoztak, Rohoncon (ma: Rechnitz) 1648-ban egy üveggyártót jegyeztek fel, l678-ban ugyancsak egyet (ZIMÁNYI 1968: 264 és 268). Egy késői adat szerint, 1890-ben Vasvármegyében 81 üveggyártó volt (BOROVSZKY 1898: 463). A magyarországi főurak, nemesek, polgárok üveghasználatára vonatkozóan több adattal rendelkezünk, mint a jobbágyi-paraszti kultúra területéről. Ennek több oka is van. A néprajztudomány a XX. század elején még a sajátosan paraszti műfajokat kereste, az üveget nem gyűjtötték, s épp ezért az emlékanyag nagyon hiányos (VERES 1991: 132). Gondot okozott az is, hogy az üvegkészítés mindig manufakturális keretek közt folyt az üveghutákban, s hogy ezek a nemesség, polgárság, parasztság számára éppúgy termeltek, ha nem is egyforma minőségben (VERES 1991: 6). Veres László, a parasztüvegeket a népművészet eredeti megnyilvánulásai és a provinciális művészet (mint népművészeti kategória) alkotásai közé helyezi, más szempontból nézve a parasztüveg szerinte átmenetet jelent a népművészet és az iparművészet között (VERES 1991: 140). Vas megye esetében nehéz helyzetben vagyunk, mivel a megye hutái a borostyánkői kivételével, úgyszólván teljesen ismeretlenek, s a múzeumi tárgyi anyag feldolgozottsága is hiányos. Nem beszélve arról, hogy tudatos gyűjtés nem volt, így mindössze néhány tucat parasztüveg van a megye múzeumaiban, eltekintve a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Bartha-féle gyűjteményétől, mely nem Vas megyei gyűjtés. Ha nem is oly mértékben, mint például Észak-Magyarországon, de Vas megyében is találunk adatokat az üveg paraszti használatára. Jól bizonyítják ezt a Szentgotthárdi Cisztercita Apátság Uradalmának iratai. Ez az uradalom szinte teljes egészében az Őrség 256