Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

szén finoman csipkézett leveles ágaktól körülölelve az 1806-tól újonnan alakult osztrák császárság címere, a kétfejű sas helyez­kedik el. Mellén címerpajzsban foglalt SZÍVÍQXGH monogram, alat­ta 1808-as áttört évszám. A birodalmi címer két oldalán a szim­metrikus szerkesztés elvének megfelelően ág végén ülő, szembe­néző madár foglal helyet. A széleken pedig takács sormintához közelálló díszítés: egymással szembeállított, csillag alakban ren­dezett szívalakok és csillagjelek sora váltakozik. 391. Ostyasütő vas. Egyik lapján griff, másikon kétfejű sas, XIX. század Vas megye. SM 59.1461.1 Az ostyasütő A lakatosok, majd később a kovácsok által készített ostyasütő­vas két egymással összeillő kerek, vagy szögletes kovácsolt vas­lapból áll. A két laphoz egy-egy, harapófogószeruen mozgatható, hosszú vasnyél csatlakozik, melynek segítségével a megzsírozott lapra öntött híg tésztát összenyomják. A vaslapokat belül negatív vésetû díszítményekkel látták el, melyek az ostyán pozitív kép­ben jelentek meg. Hazánkban a Nádasdy-család velikei birtokán egy 1544-ből származó hagyatéki leltárban találkozunk vele, majd a városi polgárság és kézmiXvesség körében találjuk, a XIX. szá­zadban pedig eljut a falusi nép körébe, ahol széles körben elter­jedt. A molnárkalács fogyasztása különféle jeles napok és lako­dalmak alkalmából főleg Észak-Magyarországon még ma is dívik (NAGYBÁKAY 1988). Díszítésük kezdetben kizárólag vallási jel­legű, húsvéti bárány, IHS-monogram, a kereszt, de családi címer­ábrázolás, illetve heraldikai állatok is megjelennek rajta birodal­mi és országcímerekkel együtt. A Vas megyéből, ismeretlen lelőhelyről származott ostyasütő vasunkon elnépiesedett változatban birodalmi kétfejű sas mellén pajzzsal, másik lapján pedig griff látható. E két heraldikai címer­állat együttes ábrázolására is van példa. A magyarországi posztó­nyíróknak III. Ferdinánd király adományozott címert 1650 körül. Ezen kék mezőben jobbra néző, ágaskodó szárnyas arany griff a sisakdíszen pedig kiterjesztett szárnyú, fekete, kétfejű sas látha­tó. Ez a címer került bele a modori (Módra, Szlovákia), szakolcai (Skalica), pozsonyi, soproni posztónyíró céhek articulusaiba is, de az egyes mesterek is ezt a címert használták (NAGYBÁKAY 1995). I. Ferdinánd óta összekapcsolódott a magyar kettőskeresztes­vágásos címer a német-római sas alakjával. A koronás magyar kiscímer a XIX. század első fele óta kedvelt eleme a népi díszí­tőművészetnek, ahol számtalan tárgyon megjelenik. Faragott kékfestő dúc kevés akad. Klúge Pál körmendi műhelyében hasz­nált nyomóformák egyikén virágtő közepén a címer válik fő mo­tívummá. 214

Next

/
Oldalképek
Tartalom