Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

20-40 cm vastag rétege alatt a vizet át nem eresztő agyagréteg van. Az őrségiek e talajokat egykor csak az ún. bakhátas szántással tudták művelni, ami közökre való szántást jelentett. A közök valójában a szétszántás és az összeszántás technikájának együttes alkalmazásával keskeny szalagokra fogott földdarabok, melyeket barázdák választanak el egymástól, mely barázdák a tartós esőzések esetén megfogják, illetve elvezetik a vizet, megvédve a bakháton a vetést. A legjobb minőségű földek a Vasivölgység területén találhatók, ahol a középkötött vályogon barnaföld képződött. Megemlítendő még, hogy a Kemenesalján lápos réti talaj is található. Ahol jobb a talaj minősége, ott szántóföldek, a nedves völgyekben pedig dús kaszálók, rétek találhatók. A nyugat-magyarországi terület klimatikus és talajtani adottságai nagyon kedvezőek az erdó^k számára, a térség hazánk egyik legerdősebb vidéke, a megye területének mintegy harmadát erdők borítják. Megtalálhatók itt a hazai fenyőfélék: erdei, jegenye, lue, vörös és boróka, valamint kisebb-nagyobb kiterjedésű bükkösök, tölgyesek, továbbá szil és kőris ligeterdők is. A Kőszegihegység déli lejtőin jellegzetesek a szelídgesztenye erdők. Bél Mátyás XVIII. századi leírása szerint: „Az erdőrengetegek... gazdagon, egyetemlegesen jellemzik e tájat... Vadakat és makktermő fákat nevelnek... Egyszóval ez itt a kimeríthetetlen fagazdálkodás birodalma, és óriási makktermő tölgyeseivel elsősorban a sertéstenyésztés céljait szolgálja." (BÉL 1976: 114-115) A hajdan összefüggő erdőtakaró az irtások következtében részekre tagolódott. Az aljnövényzetek közül a táplálkozásban is fontos szerepű bogyós termésűek és gombafélék említendők. Az erdők egykori gazdag vadállományából szarvas, őz, vaddisznó, a mezőikről nyúl, fácán és fogoly húsa került a puskás emberek, vadászok jóvoltából a vasi emberek asztalára. Ismét csak Bél Mátyásra hivatkozva: „Mindenki szabadon vadászhat... Rendkívüli ízletessége miatt legkapósabb a nyúl... a különféle császármadarak, a tyúknagyságú foglyok, a fajdok és a fenyőrigók különféle fajtái nagy bőségben fészkelnek az erdős vasi helyeken." (BÉL 1976: 118-119) Vas megyében földrajzi értelemben több tájegység, kistáj van, melyek határai nem élesek, némely szakaszokon eléggé összemosódnak. Elnevezéseik főként domborzatra, folyókra, néha erdőkre utalnak, de vannak történeti, közigazgatási, nemzetiségi eredetű megjelölések is. Ezek az alábbiak: - Kőszegi-hegység, Kőszeg-Hegyalja. A hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa. Déli részének hegylábi területét nevezik hegyaljának, melyen egykor a híres kőszegi vörösborokat termő szőlők és összefüggő szelídgesztenyések díszlettek. - Vasi dombság. Enyhén tagolt dombvidék, mely a megye egész nyugati részét átfogja a Repcétől a Rába síkjáig. - Vasi völgység. A Rába bal partján fekvő kavicstakarós terület, melybe északról belenyúlik a Soproni-vasi síkság. - Rába völgye, vagy Rába mente. A Rába vonalát követő völgy, 10. Lőportartó szaru. NFM 74.95.1 11. Szarvasábrázolás lőporszarun. SM 84.6.1 17