Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

57 KOSA a megtermékenyítéskor kap lelket (a testtel a lelket — kàk tèjlo, tàk dušo). A meddőség mind a magyar, mind a szlovén etnikai területen nagy szégyen volt. A meddő asszonyt Felsőszölnökön a tehénnél használt kifejezéssel illették (djálova). Lit.: Kozar-Mukič, Marija: Šege ob rojstvu na Gornjem Seniku. (A születéssel kapcsolatos szokások Felsőszölnökön.) In: EJSM 7. Budimpešta, 1985. 199-206. p.; M. Kozár Mária: A gyermek születéséhez fűződő rítusok a vasi szlovéneknél. {Obredja v zvezi z rojstvom v Porabju.) In: Vasi Szemle 1988. 2. sz. 146-154. p. KORUZA (ktikarca) — -»Sadijo jo v jame pod -»motiko v red, ki ga označijo sčrtalom. Osipavajojo v maju, po dveh tednih pa jo okopavajo in plevejo. — Koruzo luščijo "k semeni" na -»pustni torek, daje ne bi snedle vrane. -»Saditi pa jo je najbolje na -»jurjevo, ker potem lepo zraste, (-»fižol, -»gnojenje, -»močnik, -»prehrana-», -»zlevanjke, -»žganci)) kukorica (lat. Zea mais) — Sorhúzó nyomában, -»kapa után fészekbe ültetik. Májusban töltik, két hét múlva kapálják és gyomlálják. »Húshagyókedden morzsolják -»ültetéshez, hogy ne egyék a varjak. A kukoricát (kúkarca) -»Szt. György napján legjobb ültetni, hogy szépen nőjön, (-»bab, -»gánica, -»málé, -»pép, -»táplálkozás, -»trágyázás) KOSA (kosa) — Uporabljajo jo pri -»košnji sená in -»žetvi. Na kosišču (poriške) ima dva ročaja (kvàka). Pri brušenju jo držijo za rob (roup) m obrusijo ostrino (ostrica). Oslo (kamen, brüs) prenašajo v oselniku (vodèjr), ki je lahko iz lesa, kravjega roga ali pločevine. Doma klepajo koso s klepačem (klapač) na klepalniku (bàk), ki ima ploščato babico, nakovalo (ná/dalo). Pri žetvi je kosa posebej opremljena z grabljami (gràble), vilami (vile) ali z vrvjo skupaj zvezanimi 2-3 kljukami (klüka). — V Sloveniji je opremljena s platnom ali z različno oblikovanimi kljukami (na Gorenjskem, Dolenjskem in v Prekmurju), na Madžarskem pa z grabljami in vilami in eno kljuko, (-»kosec) a. poriške, b. kvàka, c. vodèjr, d. bàk, e. nákfalo kasza »Szénakészítésnél és -»aratásnál használják. Nyelén (poriške) két mankó (kvàka) van. Fenéskor a szélét (róup) fogják és az élét (óstrica) fenik. A kaszakövet (kamen, brüs) tökmányban (vodèjr) hordják, ami készülhet fából, tehénszarvból és bádoglemezből. Otthon kaszaverő széken (bàk) - melynek része a lapos üllő (nákfalo) - kalapáccsal (klapác) kalapál-