Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

ČEVLJI 30 pengetnek, hogy a méhek a háznál maradjanak. Az őszi méhlegelő a -»hajdinatábla volt, tavasszal vándoroltak is a méhekkel. — A mézet a lépből (kèrpe) meleg kemencében vagy fazékban olvasztották ki {vöocvfli, vöotopíli), a viasszal (vóusk) -»hímestojást testettek. — Méhészettel (jcelárstvo) idős férfiak foglalkoznak, a rajok öröklődnek. Lit.: Csaba József: A vendek népi méhészkedéséről. (O ljudskem čebelarstvu Slovencev). In: Ethnographia, 1948. 1. sz. 25128. p.; Idem: Adatok a Vendvidék népi méhészkedéséhez. (Podatki o ljudskem čebelarstvu v Prekmurju.) In: Ethnographia, 1971. 1. sz. 70-73. p. ČEVLJI (črejvli, cipeldje) — Otroci, ženske in moški so nosili čevlje do približno I960, leta samo pozimi in zunaj doma. Od marca pa do prvega snega so hodili zunaj bosi, v hiši pa vedno. Moški so nosili pozimi rjave ali črne usnjene gojzarje (bakanči) z gamašami (kamašlinge) m -»škornje že od začetka 19. stoletja. Le nekateri so imeli visoke črne čevlje iz telečje kože ter črne ali rjave polčevlje na vezalke (cipeldje s tjiticami — Stevanovci). V 20. letih so si ob delavnikih obuvali lesene čevlje, za praznik pa visoke čevlje (čizme) ali čevlje z elastiko (na cùg črejvli). — Ženske so obuvale nizke ah visoke čevlje (črejvli, cipeldje) ali škornje. Obutev, ki so jo izdelovali čevljarji (šouštar), so si ljudje navadno kupovali na vaških in -»monoštrskih sejmih. cipő — A gyerekek, nők és férfiak körülbelül 1960-ig csak télen és házon kívül hordtak cipőt (črejvli, cipeldje). Márciustól az első hóig mezítláb jártak kint, a házban pedig mindig. A férfiak télen barna vagy fekete bőrbakancsot (bakanči) hordtak lábszárvédővel (kamáslinge) és -»csizmát már a 19. század elejétől. Csak néhányan viseltek magasszárú, fekete borjúbőr cipőt, valamint fekete vagy barna fűzős félcipőt (cipeldje s tjiticami — Apátistvánfalva). Az 1920-as években hétköznap facipőt, ünnepnap pedig magasszárú cipőt (čizme) vagy cúgos cipőt (na cùg črejvli) hordtak. — A nők félcipőt vagy magasszárú cipőt (črejvli, cipeldje) vagy csizmát viseltek. A cipészek (šouštar) által készített lábbelit többnyire a falubeli és a -»szentgotthárdi vásárokon vették. Lit.: Kozar-Mukič, Marija: Slovensko Porabje. Etnološka topografija slovenskega etničnega ozemlja — 20. stoletje = Szlovénvidék. A szlovén etnikai terület néprajzi topográfiája — 20. század. Ljubljana — Szombathely, 1984. 52., 125. p. ČIŠČENJE ŽITA — Najstarejši način čiščenjaje vejanje z vetrom (vötranje). V skednju so vodoravno potegnili počez ponjavo od ene do druge stene in nanjo so metali žito z leseno lopato. Tako so ločili pleve (pleve) in seme (sildje). Pozneje so uporabljali rešeto (rešeda) in vejalnik (binkli). Le nekaj kmetij ima tako mlatilnico, ki hkrati tudi čisti žito. — Vejanje z vetrom so poznali tudi na Madžarskem in pri Slovencih v Prekmurju.