Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)
29 ČEBELARSTVO csontját háromszor le kell nyalnia, (-»garabonciás, -»fejés, -»karácsony böjtje, -»lucaszéke, -»szemverés, , -»Szent György napja) Lit.: Kožar, Marija: Čalejrge pa čaralice. Starci so mi parpovejdali. (Boszorkányok és varázslók. Az öregek mesélték.) In: Slovenski koledar 1995. Monošter, 1995. 117-119. p. ČEBELARSTVO (Jcelárstvo) — Pomembno je bilo pred uporabo sladkorja. Ukvarjal se je z iskanjem, vlovom in gojenjem čebel (fčela) ter pripravo medu. Prvotno so jemali med divjim čebelam v gozdu iz drevesnih duplin, potem pa so roj odnesli domov. Pozneje so se razširili iz ržene slame in vrbovih viter pleteni slamnati koši (koš), zlasti zvončaste oblike. Košnica je znana na vsem madžarskem etničnem ozemlju, za slovensko čebelarstvo pa so značilni poslikani panji. V -»Porabju postavijo košnice pod zatrep, na vrtu na desko ah na kako stojalo (nogače). Pred dežjem in mrazom jih pokrijejo s slamnatim snopom (šapec), spodnji rob košnice pa od zunaj namažejo z mešanico ilovice, govejeka in pepela. Ob rojenju nastavijo roju na prekli košnico, ki je od znotraj namazana z medom, sladkorjem in "màterno dišico" (lat. Melittis), ter tolčejo s kamnom po kosi, da bi roj ostal pri hiši. Jesenska paša je bila -»ajda, spomladi so čebele tudi prevažali. — Med so točili tako, da so satovje (kèrpe) stopili (vôocvrli, vöotopíli) v topli peči ali v loncu. Z voskom (vóusk) so barvali -»pirhe. — Čebelarji so starejši moški. Roje podedujejo. a. nogače, b. koš, c. šapec méhészet— A cukor elterjedése előtt volt jelentős. A méhek (Jcéla — lat. Apis melhfíca L.) keresését, befogását, tenyésztését és a méz készítését foglalta magában. Kezdetben a fák odvaiban meghúzódó vadméhek mézét vették el, majd hazavitték a méhrajt. Később a rozsszalmából és fűzfavesszőből font, leginkább harang alakú méhkasok (koš) terjedtek el. A más szlovén területeken ismertjellegzetes festett kap tárak itt ismeretlenek. A -»Szlovénvidéken az egész Magyarországon is elterjedt fonott méhkasokat használják. A^Szlovénvidéken a méhkasokat az eresz alatt, a kertben, deszkára vagy lábakra (nogače) állítva tartják. Eső és hideg ellen szalmakévével (sápec) takarják le, az alját marhatrágyának agyag és hamu hozzáadásával készült sarával tapasztják körbe. A méhrajt rajzáskor rúdra akasztott méhkasba rázzák bele, melyet belülről mézzel, cukorral és méhfüvel (materna dišica — lat. Melittis) kennek be. Kaszakővel kaszát
