Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

lenségével kapcsolatos vonatkozások tárulnak fel. A pap és gazdaasszonya a trufák mindig visszatérő drasztikus témája. Pünkösd ünnepe, amelyet a hívek máig sem tudnak teljesen megérteni, szintén a drasztikus trufákba megy át. Ezeknek száma a burgenlandi magyarok között nagy, de valószínűleg nemcsak itt, hanem Európa katolikus tájain is mindenütt. Erre szolgál bizonyítékul az AarneThompson mesekatalógus, amely kimutatja, hogy ezek a trufák nemcsak egy közösséghez tartoznak. Meglehetősen nagy azoknak a legendaszerű elbeszéléseknek a száma, amelyek a hanyag, vagy a kötelességét nem teljesítő pap személyével függenek össze. így pl. a hanyag pap büntetése (123. sz.), az ördög és a pap a pokolban (124. sz.), avagy Nyugat-Magyarország és Burgenland egyik erjedtebb legenda-meséje, az ördögnek eladott gyermek. (176. sz.) Ezekben a pap mellett gyakori az ördög. Az ördögöt játsszák ki, de még többször ő hajtja végre az isteni büntetést, azaz ő a pokol ura. A pappal kapcsolatos trufák szereplői közé tartozik a tanító és a cigány. Mindkettőjüket szintén a közösségen kívül állóknak tekintik. Az egyházi népiskolák bevezetése előtt a hajdani Nyugat-Magyarországon is a falu választotta tanítóját, aki így annak alkalmazottjává vált. A tanítói állásnak nem volt tekintélye, amit viszont a tanító, mint ember ki tudott magának verekedni. Ehhez azonban iskolai tevékenysége nem volt elég. Ő is idegenből került ide, a falu hozta és az is dobhatta ki állásából úgy, hogy néha még az iskolaév végét sem várták meg. Amikor később, az egyházi iskolaszervezet kiépítése után, a tanítót az egyházközségi tanács választotta, személyes helyzete nem változott lényegesen. A községi bíró helyett a plébános lett közvetlen főnöke, a közösség szemléletében azonban korábbi elődjeivel maradt azonos. Nem volt ugyan egyházi személy, de a néphit szerint „tudott valamit", azaz túlvilági erőkkel paktált. Ezt el is várták tőle. Az idegenekhez tartozott, mindenkit ismert, a faluból őt is mindenki, de nem a mezőgazdasági életforma törvényeitől függött mindennapja. A parasztok hitvilága sem volt az övé. Olvasó ember lévén könyvei voltak, melyek tartalmát a falubeliek nem mindig értették. Egész Európában elterjedt a „vándorló diákkal" (fahrender Student) kapcsolatos hiedelemmonda. Ez nálunk, mint a magyar nyelvterületen belül majdnem mindenütt, a „garabonciás diákkal" függ össze. A diák gyalogosan hazafelé igyekezvén a parasztoktól tejet és kenyeret kért és legtöbbször a tanítónál szállt meg, avval folytatott hosszabb beszélgetést. A garabonciásdiáknak különös képességet tulajdonítottak. Vihart, jégverést tud küldeni, de elhárítani is. A vele kapcsolatos hiedelemtörténetek száma feltűnően nagy. Ez a hiedelem bizonyos mértékig még ma is él, még ha a jelen elbeszéléseiben nem is fordul elő. (Minden idegenből jött tanult ember, így a kutató is a pappal és tanítóval lép először kapcsolatba, olyan dolgokról beszélgetnek, amelyet a falubeliek nem értenek meg, tanulmányuk, kutatásuk során olyan jelenségeket ismernek, és olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek a kikérdezettekben viszolygást váltanak ki. Jómagam is többször kerültem emiatt konfliktus-szituációba. A tanító megszabott feladatához tartozott az iskolai oktatás mellett a kántorkodás is. A mise alatt latinul válaszolt a pap szavaira, részese volt a hókuszpókusznak. Tájunkon belül jég ellen is neki kellett harangoznia. A jégverést vagy a garabonciás küldte, vagy a sárkány (nálunk néha sárkánydiáknak nevezik) hozta 90