Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

GYŐRÖK JÁNOS Az alsóőri elbeszéléskultúra egyik jellegzetes személyisége Győrök Jani bácsi, akit a falu azonban csak Seper Jani néven ismer. A Győrök név itt nem ritka, de a Seper a leggyakoribb. Van olyan Seper, akit szintén Jánosnak kereszteltek, de ha Seper Jánost említenek, mindenki csak egy személyre gondol, és esetünkben arra, akit szellemi képessége, olvasottsága miatt mindenki értékel. Visszahúzódó, tartózkodó ember. Ő volt az első alsóőri születésű, akivel összetalálkoztam és hosszú beszélgetéseinken keresztül tőle ismertem meg a falu belső életét, mondhatnám úgy is, ő indított el arra az útra, amelyiknek életem folyamán nem érek a végére. Rajta keresztül sejtettem meg azokat a bonyolult összefüggéseket, amelyek ezen a három nyelvű tájon belül a hagyományos kultúrát is jellemzik. Kutatásom kezdetén csaknem mindig vele voltam együtt, megértettük egymást és össze is barátkoztunk. Annak ellenére, hogy mindenki szerette, mégis magányos ember volt, illetve azzá vált, amikor beköltözött a templomszerre. Ennek okát nem hallgathatom el. A falu szerekre van még ma is felosztva, amiből kettő a történetileg is hagyományos: a felszer és a középszer, amit a 19. század elejéig még alszegnek neveztek. (A szer és a szeg kifejezéseket itt nem lehet szétválasztani.) Az alszeg végén volt a régi temető és az a boronafalú templom, amelynek mennyezete kazettás virágdíszítésű volt. A 18. sz. végén az új templomot az alszeg másik oldalán, a falu mögötti domboldalra építették és mellette adtak helyet az új temetőnek. Ekkor nyúlott meg a falu úgy, hogy Vörösvár felé még egy szert kiépítettek. így lett a korábbi alszegből középszer és az új település vette át az alszeg megnevezést. Ha a kutató bent él egy közösségben, csak akkor láthatja meg, hogy a falun belül a szerek sajátságos egységeket képeznek. Ezt Győrök János panaszából ismertem meg. Osi, felszerbeli családból származott. Mintegy háromszáz évre visszavezetve állította, hogy a Győrök porta mindig a felszeren állt és minden Győrök onnan házasodott. Meg volt a szerek szerinti endogámia. Még a hatvanas években is, ha valaki a felszerből „kiházasodott", egy másik szerbe, úgy kötötték el az utat, mintha a faluból házasodott volna ki. Győrök János annak idején, 1896-ban, afölszerhe született bele. Ott nőtt fel, ott élt minden rokona, barátai és mint apja, nagyapja, ő is onnan nősült. Csak iskolába járt le a középszeren keresztül a templomszerre, de ez számára akkor is szinte egy másik falut jelentett. Az ő világa, az amit ő a haza fogalma alatt értett, a felszer volt. Ott is öregedett meg. Amikor lánya az iskola mellé ment férjhez, vele együtt ő is áttelepült. Ott épített házat magának akkor, amikor felhagyott a gazdálkodással, azaz nyugdíjas lett. A templomszeriekkel nem tudott összebarátkozni, de azok sem vele. Itt vált visszavonulóvá. Néha-néha, amikor elege lett a hallgatásból, felment a felszegbe és az ottani kocsmában jött össze régi, ifjúkori barátaival. Ha elment a bálba, ott is csak a felszeriekkel ült egy asztalnál. A 65