Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

búzáját ehatta pusztunyi, a kutyáját megfoszte, a birkákat megote, a kazalt meggyújtotta. Most még a felesége lábát is kitörte. „Hogy az Isten égető haláláér ne haraguggyak," aszongya. Kivette a csillagos bicskáját: „Aggyá ide, gazduram." A háta bú kerekített egy jó szijat. De aszongya: „A másik kettőnek, a bátyáméknak a bűrét is aggyá oda," aszongya, „az is kő nekem." Na, asztán nekiatta, hogycsak mennyen. Ement haza. Hát otthun nagy öröm lett, hogy annyi pénszt vütt a Gyurka. A borit minden fiúnak, bátyának, odaragasztotta a hátáhó. No, asztán nagy mulaccságot rakott a szegényember. Utóbb megbékűtek. Nahát, osztán visszakűtték a Gyurkát, hogy a gazduramnak is vigye a bőrét haza, ragassza oda. Na, asztán evütte. Hát osztán azokká is megbékűt. Hát nem tudom, ha ének-e mast vagy meghatak-e vagy hovamentek. Ászt nem tudom. 195. BABOCSAI EMBER A MENYORSZÁGBAN Babolcsaji, Komárom mellé való vót az az ember. Ugye hát asztán meghat. Mint ott ahogyan etemetik az embert, hát berakták a tarisznyát is. Mint ahogyan a magyarokná a tarisznya, az a bőrtarisznya vót a nyakán keresztü. Pintesüveg benne, a jó fejér cipókenyér. Ászt evütte vele. Na, asztán fönn aszonta, ü a mennyországba akar mennyi. Amikor odaér a kapuba, ott van a Péter a nagy kúccsa, ugye a nagy szakálla. Asztán mongya, hát űt lenn úgy igazították ide, hogy ü a meny országba akar bemennyi. Aszongya Péter: „Te nem idevaló ember vagy." „Hát nem mehetek be ?" „Nem, nem! Te nem gyühecc be, abszolút sehogyanse," aszongya. Egyet gondút az az ember: „Megájj Péter, téged má sokan becsaptak, én is becsaplak." Ement ott a kerítés mellett, erre-arra nézegetett. Mekkapta a tarisznyáját, levette a nyakábú, bedobta a kerítésen. Szalad vissza Péterhe: „He, aszongya, kúccsos uram, beesett a tarisznyám. Ennagy szél gyütt, aszongya, kivütte a nyakambú, bedobta. Had mennyek a tarisznyámér." „Na, azér begyühecc." Fenyitotta a kaput. Bement a tarisznyáéi-. Ement a menyországba. Ottmaratt. Azóta is ott van. Ott van májig is. 196. MENYORSZÁG VAGY POKOL? No, de másik ember, az is ement. Asszintén úgy oda. De, hát ü nem megy be a menyországba se, meg a pokolba se. Előbb megnézi, hogy mellikné jobb. Ha Péterné jobb-e vagy lenn a Luciferné? Hát a menyország kerítésén benézett. Eh, ojjan sokan vótak ottan. Imátkosztak. Hát ü ide nem megy.Megnézi lenn előbb. Lenézett, ahol tűzetek a Lucifernél. Hej, ott mulattak, danótak, a muzsikások, táncutak. „Ehe, aszongya, esz kő nekem, odamegyek. Nem megyek én oda imádkozni a menyországba." Nem gyütt vissza. Nem talákosztam vele. 418