Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

160. A KET SUSZTERLEGENY Két legény. Két suszterlegény feküdtek egymásmelleit. Aztán az egyiknek muzsikáltak, a másiknak nem. A baszorkánok. Osztán akkor felköltötte, de a másik nem hallotta. Akkor mondja neki: Nem hallod, mennyire muzsikálnak?" Azt mondja, ű nem. Akkor osztán mondta neki: „Cseréilünk helet." Az ágyba. Nem? Asztán megint helet cseréltek, asztán akkor megint a tulsófelin muzsikáltak. Hát az egyik sehogyansem hallotta. Asztán nem is tudom, hogy akkor mit csinyátak. Valamit rávett tüle. Valami ruhát vagy hogyan a másiktú, amelliket mindig buzerálta a baszorkán. Akkor asztán űrá ment. Asztán az meg tudott úgyis valamit a baszorkányok ellen. Akkor ez job­ban, meg okosabb volt, mint a baszorkány, meg elröpűt rajta. Akkor osztán az lovagulta meg áztat. Osztán igy meg is tudták, meg is ösmertek, hogy ki volt. Osztán mikor máskor összetalákosztak, egész odavót. Mert az a másik suszterlegény jobban tönkretette, mint ahogy az értette. Hát jól tönkretette. A Pesti meséte, hogy ez itt Alsóőrbe történt. 161. ROKKAKERÉK Künn a mezdőn szálait a rokkakerék. Asztán mindig asztat mongya: „Gyorsan mennyünk, gyorsan mennyünk, gyorsan!" S osztán odadobtak egy küjjet, mer megijettek, hogy micsoda. És az a rokkakerék összetörött és kifútt azegísz tej. Mer az közbe nem rokkakerék vót, hanem egy köcsög tej vót. Hát a baszorkányok áta. Persze, hát hogy az vót benne. Hogyhát ászt ebaszorkányoszták. Hogyhát a rokkakerékbű tejesköcsög lett. Széttörött a tejesköcsög. Isten tuggya, hogy kerűt az oda. 162. SRÁTLICSIBE Akkor még előbb úgy vót az is, hogy ojjan kis csibék vótak. És este ott mindig lett neki egy fészakasztó búza. Fogtak ollan kis csibét. Én is úgy hallottam, meg apám is meséte. Eis valami baszorkánság. Pa­lástos vót. Hogy megsajnáták. Hát szegény, hát úgy kóborgott e. Megfogták, bevütték. Előbb vótak azok a nagy sparhetek, sütők. Főtették a sütő tetejire, megmelegüjjön. Mire este vót, vajhát éjjé, vagy nem tudom én, hogy mikor, vagy reggere, mikor megnísztík, hát mik vót ott? Egy jókora szakasztó vaj egy kisebb zsumpor búza vót. S ez mijáltal mint a baszorkányok. Megüjettek. Kivágták a csibét. Asztán seja csibe nem vót ott, seja a búza. Etünt minden. 400

Next

/
Oldalképek
Tartalom