Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

galmam. Egész nap dolgozni köll és éjjel jön az asszony. Amikor este lefekszem, jön egy asszony, felkelt, és amikor felkeltem, a kumetot a nyakamba dobja, a szerszámot, a lóhoz valót, és akkor átváltozok lóvá és az egész éjjel lovagol rajtam. Reggel megint leveszi és akkor, alig feküdtem le, már kelhetek fel megint. Akkor megint halálos fáradt vagyok és egész nep dolgoznom kell." „Ó, te bolond, mondta, mért nem mondtad már korábban, mért hagytad magadat ilyen sokáig kínozni? Na, most figyelj ide! Éjjel, hajon, de akkor igényeli vigyáznod, amikor a szerszámot rád akarja dobni, legyél gyorsabb. Vigyázz, hogy úgy visszavágjad, hogy őrá essen, az ő nyakába. És akkor meglátod, mi lesz. Akkor majd az lesz a ló és akkor lovagolj, nyargalj rajta olyan messze, ahogy csak tudsz." „Na, jó, ezt megcsinálom." Jól vigyázott, el volt rá készülve és valóban úgy is csinálta. Visszavágta rá a szerszámot és abból egy erős, nagy kanca lett. О avval kilovagolt. És gyerünk! Egész éjjel lovagolta. Reggel, mikor hazafelé tartott felkeltette a kovácsot és a kanca mind a négy lábára patkót veretett. Na, most haza! Levette a szerszámot, lefeküdt. Na, reggel vidám volt, motyogott, énekelt és amikor a gazda jött, mondta: „Na, mi van ma az én szolgámmal! Ilyen vidám már régen nem volt." Hát az igaz. Ma igazán jókedvű vagyok, mondta, jól aludtam." „Ja, de te, hogy tudjad, ma nem valami meleget kapunk reggelire, ma kapsz pálinkát meg bort, húst is eszünk, mert az asszony beteg, nem tud főzni." És ez meg elgondolkozott: „Nem tudom, hogy beteg-e, de én tudom, mi a baja." És akkor mondta: „Na, délig majd fölkelsz és főzöl nekünk." „Jaj, nem tudok felkelni, hozz egy orvost." Mondta. Most megjött az orvos: „Na, mi baj van?" De ő nem engedte kitakarni magát. De egyszer csak az megsokallta és lerántotta róla a dunyhát. Kitakarta. És most látta, hogy kezei, lábai meg voltak patkolva. így aztán megoldódott a rejtély. Most aztán megmondta a szolga, mit csinált ez vele egész éjszaka. így jött rá a gazda, hogy a felesége boszorkány." (Phon. Arch. Nr. В 9624/5.) 194