Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

26. ÖKRÖK A FÁN Külön típust képeznek azok az elbeszélések, amelyekben az ökröket forgószél, vagy valami ki nem mondott erő felviszi a fára, ahonnan azokat egy öregasszony segítségével hozzák le. Ezeket a történeteket kizárólagosan csak a parasztfalvakban találtam meg, a majorok lakóinál ismeretlenek. Amikor Pesti Ernőt erről kérdeztem, megmondta, hogy Alsóőrön hallott ilyesmiről, de ő ezt csak „paraszti bolondságnak" tartja. Egyik variáns szerint az ember megy az ökrökkel szántani és egyszer csak forgószél támad, amely felviszi az ökröket ekéstől a fára. Egy boszorkányos hírben álló öregasszony sütőlapáttal szedi le azokat onnan. (147/b. sz.) A faluban meg voltak győződve arról, hogy ez valamelyik boszorkány bosszúja volt, akit az az ember megsértett. Ugyancsak bosszúból repültek fel egy másik alsóőri ember ökrei is a diófára. Az állatok lábai hirtelen megfájdultak, nem tudták őket befogni. A boszorkányos öregasszony a gazdával bekeneti az ökrök lábait, mire azok felrepülnek a diófára. A férfi rossz kenőcsöt vett. Nagy kérés után az öregasszony megkeni a sütőlapátot és leszedi vele az ökröket. (71. sz.) A következő idevágó történet is bosszúból indul ki, de itt nem asszony, hanem egy férfi a boszorkányos. Még annak idején marhát vettek Magyarországon, de azokat egy másik, ismeretlen ember is meg akarta venni. Kéri, hogy adják el neki, de ők nem hajlandók. Hazahajtják a jószágot, de mire hazaérnek, már ott volt előttük a férfi és újra kérte az ökröket, de a paraszt megint csak nem adta neki. Pár nap múlva aztán az ökröket a diófán találták. Telefonon, távirattal hívják azt a magyarországit, aki azt válaszolja, vegyék le a sütőlapáttal. Ezt meg is tették sikeresen, de ezeket az állatokat soha sem tudták befogni, el kellett adniok. (154. sz.) A szalónaki ember összeveszett anyósával, mire az bosszúból a vásárra hajtott ökröket felvarázsolja a fára. A vő rimánkodására az anyós sütőlapáttal háromszor felbök a fára, és így lehozza az ökröket, amelyeket aztán el tudnak hajtani („Kisködmön" 100. sz.). A boszorkány nemcsak állatot, hanem embert is fel tudott vinni a fára, mint ahogy a szalónaki („Kisködmön" 99. sz.) elbeszélés tanúsítja. A lakodalomból hazafelé menő férfit elcsípték a boszorkányok és felvitték egy igen magas fára. A ruháját elvették és fonott kocsikasba öltöztették, a zsebében levő fánkból meg lógombócot varázsoltak. A férfi még virradatkor sem tudott lejönni és végül is a tűzoltóság hozta le. Ez a történet átvezet minket a boszorkányok olyan éjszakai tevékenységéhez, amelyben a sütemény ehetetlenné válik. 190 S