Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

24. ESTI TILALOM Mint már említettük, ebben a kisparaszti életformában a háziasszony bizonyos produktumokat úgy adhatott el, hogy az ebből származó pénz az ő kezében maradt. Ezek közül, gyűjtésünk idején, a tej és a tojáshozam voltak a legfontosabbak. Ezekkel kapcsolatban, az asszonyok közösségén belül még élt egy hiedelem, amelyiket ugyan szintén „baszorkánságnak" neveztek, de amely mégsem a boszorkány tevékenységével függött össze. Ez is független volt a nyelvcsoportoktól, azonos formában élt a magyar anyanyelvűeknél éppen úgy, mint a német, horvát, vagy a muravidéki lakosság körében. Ez a hiedelem arra vonatkozik, hogy tejet és tojást naplemente után és a hajnalcsillag felkelése előtt a házból nem volt szabad kiadni, és ha erre mégis kényszerültek, bizonyos védekező eljárásokat kellett végrehajtani. Ez az esti, az asszonyok tevékenységéhez kapcsolódó tilalom nem lett elbeszélésanyag és ezért talán egyes vélemények szerint, nem illik bele kötetünkbe, amelyben az elbeszélt, elmesélt szövegek hiedelemmondáit foglalom össze. Ezt mégis itt hozom, mert 1961-65 között még az általánosan élő hiedelemhez tartozott. Ma, amikor a kisparaszti gazdálkodás régi formája már csak az elmúlt idők történetéhez tartozik és a közben felnőtt generáció a tejet és tojást leginkább a boltban vásárolja, a hajdan hitt, és nem elbeszélt hiedelemből, a régi életformára vonatkozó elbeszélésanyag lett. Erről a tilalomról férfiak alig beszéltek. Csak egyetlen idősebb férfitől, Seper (Győrök) Jani bácsitól hallottam valamit, de ezt is akkor, amidőn erre vonatkozólag nyílt kérdést tettem fel neki. „Tejet este, naplemente után nem attak előbb a hásztú ki. Nem! Ez is szinte a baszorkányok miatt volt ügyi. És ojjan ember, aki nem hisz a baszorkánságba, de tejet este, naplenyugta után, a házbú nem attak ki. Akitü valaki tejet vett, mer előbb nem vót ügyi ijjen molkerej, mast mongyuk tejcsarnok, előbb nem vót, tehát csak úgy a szegényebbek, akiknek nem vót marhája, vagy a cigány, akik a házaktú vitték a tejet. De azok csak reggé mehettek ugye, vagy este, de még naplemente előtt. Naplemente után tejet nem attak ki." (Phon. Arch. Nr. В 6312.) Frau Leitner Vörösváron mondta: „Este az idős emberek, a nagyapám, mindig olyan gondban voltak. Ha este imára harangoztak már, akkor nem volt szabad már a tejet elvinni, ha valaki jött, tejet venni. Az nem engedett abból semmit sem eladni." Ez a hiedelem a paraszti termeléssel függött össze és így természetes, hogy ott volt elterjedve. A majorok lakói között, sem a közös beszélgetések során, sem a részletes kikérdezéskor nem mondták. Ismerték, de nem hitték, mert ez csak amolyan „paraszti dolog." Igen, nekik nem volt marhájuk, tejüket az uraságtól kapták. Esti tilalom állt a tojás kiadására is, amely szintén csak a paraszti lakosságnál volt általános, a majorokban nem. Csirkét, tyúkot ugyan ott is neveltek, és 184