Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

20. BOSZORKÁNY ÁLLATALAKBAN A boszorkány gyakran állatalakban jelenik meg. Az evvel kapcsolatos állatfajták száma meglepően kicsi; békára, macskára korlátozódik, csak egy esetben talál­tam varjút, illetve lovat. E kérdés tárgyalásánál is különbséget kell tennünk, a bo­szorkány és a boszorkányos között. Itt most csak azokat az állatalakban történő megjelenési formákat tárgyaljuk, amelyek az itt élő emberek hiedelme szerint valóban boszorkányok. Az éjszaka sötétségében járó, ijesztő állatalakokat a bo­szorkányosok közé sorolják be, és ezeket külön pontban foglaljuk össze. A tehén teje kétféle okból szűnhet meg. Vagy megrontották és nem tud tejet adni, esetleg csak véres tej jön tőle, vagy pedig valaki valamilyen formában, so­hasem emberalakban, lefejte. Ez a lefejő a legtöbb esetben béka alakjában megy be az istállóba és a tejet kiszopja. Ha tudjuk, hogy az itteni kisparasztoknak álta­lában két tehene volt, azok voltak az igavonók és mellékesen a mindennapi élet­hez szükséges tej biztosítói, akkor megértjük, miért jutott a tej elmaradása a hie­delemvilágon belül ilyen fontossághoz. Ha megrontották a tehenet, azaz beteg lett, véres tejet adott, akkor az igavonó állat került veszélybe, ha a hiedelem sze­rint, lefejték a tejet, akkor a háziasszony került nehézségbe. Állatorvos hiánya, és a rossz etetés következtében mindkét eset gyakran előfordult, és ennek megfele­lően az ezzel kapcsolatos adatok, hiedelemmondák száma is igen nagy. Ezekben a béka sohasem volt a rontó, hanem a lefejő, de még mint látni fogjuk, a béka a mezőfölddel kapcsolatos hiedelmekben is feltűnik. Az uradalmak cselédségénél ugyan előfordul de csak mint olyan elbeszélésanyag, amelyben a parasztok hit­tek. A béka formájában tehenet lefejő boszorkánytörténetek mind a három nyelvcsoportnál megvannak és nem mutatnak különösebb változatosságot. A békát meglátják az istálló előtt. Gyanúba veszik, hogy boszorkány és vasvillá­val átszúrják. Reggelre eltűnik. („Kisködmön" 19. sz.). Ugyanígy Alsóőrön fejés közben egy „varacskosbéka" ugrik a tehén lába közé. A fejő férfi vasvillával át­szúrja. Mire a fejessel készen lett, eltűnt a béka. (157. sz.) Általános az a hit, hogy a megsebesített béka újra emberré változott vissza és másnap egy boszorkányos asszonyon látják meg a sebeket. „A béka, hogy be­ment az istállóba, a béka, hogy megszoptya a tehent. Előbb. Mongya édesanyám, hogy az öregek beszégettek mindenfélit. Leszúrták és el is ment. Arrú én is tu­dok. Az illető asszony meg akkor másnap sánta, meg akkor görbén ment. Az az illető asszony. Akkor megtutták, hogy az vót a baszorkán. Nekem egy pajtásom, együtt társalogtunk, mulattunk, mindent, mikor hazament, lovuk is vót nekik, tehenük, asztán egy nagy béka vót az istállóba. Leszúrta a vazsvilláve és reggé nem vót ott. Ja, ja, az sokszor monta. Én nem láttam, de a maga beszéte." (Phon. Arch. Nr. В 6775/3.). A csajtai majorban mondtak el parasztokról hasonló történetet. Az istálló­168

Next

/
Oldalképek
Tartalom