Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

minden szülés után. Egy csajtai majorbeli asszony első útja nem a templomba ve­zetett. Baleset érte és tíz évig feküdt. („Kisködmön" 40. sz.) Ugyancsak ott tör­tént, hogy a kelőt elhanyagoló asszony állandóan rémeket látott. A paphoz ment tanácsért, aki segített rajta. („Kisködmön" 35. sz.) Némelyik egyházkelővel kapcsolatos történet már állandó hiedelemmonda­szerű formát ért el. Szöveggyűjteményünk 123. számú szövege arról ad hírt, hogy a hanyag plébános elküldi az egyházkelőre jövő anyát; jöjjön majd máskor. Igen ám, de közben a pap váratlanul meghalt és szelleme mindig megjelent a beavatás nélkül maradt anyának, aki panaszával egy másik paphoz menekült. Ő úgy segí­tett rajta, hogy elment vele a temetőbe a meghalt pap sírjához, aki onnan felkelt, stóláját nyújtotta, amit az asszony megcsókolt. A pap szelleme megnyugodott. A fentiekhez csak még annyit fűzünk hozzá, hogy a szülés zárt ajtók mögött, befüggönyözött szobában zajlott le. Ennek hiedelembeli okai voltak. Az esemé­nyek középpontjában az anya, a cselekmények középpontjában pedig a bábaasz­szony állt. Ha az anya az előírásokat, tilalmakat betartotta, a továbbiakban a bá­ba feladata volt hiedelemalapon is arról gondoskodni, hogy az újszülöttnek sem­mi bántódása se essék. Ez a felelősség az egyházkelővel szűnt meg, azaz két-há­rom hétre terjedt ki. Az új élet fakadása nemcsak az emberi élet kezdetén, hanem a mezőgazda­ságban is tele van ezernyi védő cselekedettel és ezek a hiedelemvilág szerves ré­szét alkotják. A szülés nem a biológiai folyamattal, a világra jövéssel, hanem a közösségbe való felvétellel zárult le. Az anya és gyermeke akkor szabadultak meg a tisztátalanokat veszélyeztető démoni alakok ártásától, amikor a fenti, egyházi kapcsolatú cselekményeket az anya magára vette. Ezek végrehajtásának indítéka egyes jelek szerint nem a vallásosságban, hanem a hiedelemvilágban kereshető. Éppen ezért kénytelenek vagyunk a papot, a plébánost is bizonyos mértékig mint mitikus személyiséget tekinteni. A tisztátalanság időszakában lehetséges volt az is, hogy a gyereket a gonosz szellemek kicseréljék. Ha ezt nem vették észre, a következmények az egész csalá­dot, szülőket és gyermekeiket, sújtották. A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedel­mek és az erre vonatkozó hiedelemmondák nagy száma miatt ezt a kérdést a kö­vetkezőkben külön foglaljuk össze. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom