Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

10. TUZESEMBER Tüzesember, gyertyás, a német nyelvű községekben Irrlicht (bolygófény) néven emlegetik azt a kékesen világító éjszakai fényjelenséget, amelyik az éjszakai utazók hiedelemvilágával kapcsolatos. Szinte kizárólagosan csak ott hallottam, ahol a községhez vizes, mocsaras rétség tartozik. Az ilyen települések lakóinál, függetlenül azok anyanyelvétől, a tájon belül azonos tartalmú elbeszélésekkel találkoztam, amelyek a fiataloknál alig ismertek és az idősebbeknél, gyűjtésem idején, már csak hiedelemmondák voltak, azaz már nem hitték. A patakok szabályozása, a vizes rétek lecsapolása óta a mocsári láng megszűnt és ezzel párhuzamosan a hozzákapcsolódó hiedelem is elvesztette hiedelembeli jelentőségét. Az elbeszélések szerint leggyakrabban az éjszaka szekérrel utazók találkoztak a tüzesemberrel. Az első világháború előtt Szombathely volt a táj központi piaca. A szénát, deszkát, gabonát itt adták el és az itteni vásáron vették meg a szükséges eszközöket, bútort, gyakran a ruhaneműt is. Este indultak el hazulról, hogy reggel időben megérkezzenek. Az út egy része vizes, mocsaras tájon vezetett. Gyakori az a változat, amelyben az éjszakai malomba vivő fuvar során tűnt fel a tüzesember. Az egyes elbeszélők képességüktől függően színezték ki az erre vonatkozó történeteiket, tartalmilag azonban nem mutatkoznak meg lényeges változások. Általános mindegyikben, hogy éjszakai szekerezés során az apró kék lángocskák ráülnek a szekérre és azt a lovak vagy tehenek nem tudják tovább húzni. Ha valaki Isten nevében kéri őket, hogy menjenek el, a kocsin maradnak, viszont ha káromkodik, akkor elmenekülnek és a lovak ismét tudják a szekeret húzni. Egy adat szerint, csak bizonyos jelszóval lehetett őket elkergetni. Arra is akadt példa, hogy a tüzesemberek a gyalogosan menő ember nyakába ültek fel. „Ja, a gyöpön előbb, aszonták, hogy tüzesemberek vannak. Ollan nagy gojóba látták, hogy gömbölödik. De fétek is a népek arramenni. Ténleg előbb. Hogy ez ténleg tüzesember vót. Vagy mi vót? A maji világba nem látni ugye semmit. Hát futottak, fétek, mer a nyakukba ül. Osztán, mit tudom én, miccsinyál velők, az a tüzesember." (Phon. Arch. Nr. В 6357/6.) A mondává válás során olyan történetek is kialakultak, amelyekben a mocsári láng más hiedelemjelenségekkel keveredik. így pl. Őriszigeten a berekben, ahol pénz van elásva, két tűz, két tüzesember, hol összeugrik, hol szétmegy, birkóznak egymással. (229. sz.) Ugyancsak Szigetről származik az a változat, amely már a bolygó mérnök hiedelmével keveredik. Ezt itt említem meg, mert alapja a mocsári láng. „Ja, Istenem, előbb mindig mesétek, hogy ittennek lent, hogyhát ugrátak. Mér mindig összevesztek azon a megyén. Mindeneggyinek kevés vót a főggye, osztán éjjé mindig mértek. Hiszen előbb mindenféli dínomdánom vót. Összevesztek a megyén, így asztán mindig éjjé ugrátak. így látták meg. Na, ja, osztán hogyhát elej139