Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
FODOR István: Árpád-kori kovácsműhely Hajdúdorogon
amelynek nagy része feltöredezett. Az épen maradt részletekből megállapítható, hogy a kemencealj agyagtapasztása viszonylag gyengén volt átégve, abban edénytöredékek nem voltak. (Tehát nem sütőkemence volt.) Érdekes módon a kemencének csupán a déli, az épület belseje felé eső része volt enyhén boltozatos, a többi fala teljesen függőleges volt. A falak erősen átégtek. Az agyagba vájt, szintén függőleges nyugati fal (amely kissé a ház falába mélyedt) átégett felületét 37 cm magasságig figyelhettük meg. Az egykori boltozat töredékei a kemence aljára hullottak s ezek is 4-6 cm vastagon erősen át voltak égve. 2. kép Az épület gödrének metszetei. A gödör északkeleti sarkában az északi falba nagyjából 25 cm-re benyúló kettős gödör volt: az északkeleti sarokban lévő átmérője 64 x 58 cm, 62 cm-re mélyedt a padló alá, a tőle nyugatra lévő 28 x 54 cm nagyságú 58 cm-re mélyedt a padlószint alá. A két gödör egymáshoz csatlakozik, fölül 5-7 cm vastag ívelt agyagborda választja el őket. Betöltésükben edénytöredékeket, vassalakot, ökölnyi formátlan vasdarabot és égetett agyagtapasztást leltünk. (3-4. kép.) Az épület közepén került elő egy 53 x 46 cm-es függőleges falú gödör, amely 53 cm-re mélyedt a padló alá. A gödör körül, főként az északkeleti sarok falé eső területen a letaposott padló földjében igen sok apró vaszúzalékot találtunk. A feltáráskor éppen ezek alapján jöttünk rá az épület valódi rendeltetésére. E zúzalékok ugyanis minden bizonnyal a kovácsoláskor szétröppenő vasszikrák maradványai (más néven: reve). A padló közepén lévő cölöplyuk tehát a kovácsüllő földbe mélyülő rönkjének a helyét jelzi. Az üllőhöz közel helyezkedett el a kohó (a sütésre alkalmatlan kemence) az épület északnyugati sarkában. Fentebb leírt alakja arra enged következtetni, hogy a későbbi szabadkéményes kovácskohókhoz lehetett hasonló. (Bodgál 1965, 246-247.) Az északi falba is benyúló két gödör pontos rendeltetése egyelőre még nem teljesen világos, talán tárológödrök lehettek. A kohó közelében lehetett a fújtató is. 4. kép A gödör nézete nyugatról. A műhely gödrét, annak felhagyása után szemétgödörnek használták, a betöltésben edénytöredékeket, állatcsontokat és hamut találtunk. A betöltésben vaseszközöket, részben megmunkált vastárgyakat nem leltünk, ami arra enged következtetni, hogy a műhely felhagyása előtt (vagy esetleg a tetőszerkezet leégése után) a felszerelést hiánytalanul összeszedték és elvitték. A kovácsműhely korát csak a település korával együtt adhatjuk meg, azon belül ugyanis nincsenek mérvadó adataink a pontosabb keltezésre. A templom körüli temető sírjaiból a XII. században és a XIII. század elején vert pénzek kerültek elő. A legkorábbi azonosítható pénz II. Géza (1141-1162) vereté, a legkésőbbi pedig II. Andrásé (1205-1235). (Fodor 2005, 199.) Ennek alapján a település feltehetően a XII. század elején jöhetett létre, ekkor
