Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
FODOR István: Árpád-kori kovácsműhely Hajdúdorogon
épülhetett temploma is, helyben égetett téglákból, pusztulása pedig minden bizonnyal a tatárjárás idejére tehető. Ezt követően a falu többé nem települt újra. A hajdúdorogi kovácsműhely pontos mását mindeddig még nem ismerjük az Árpád-korból. Igaz, hasonlóképpen földbe mélyített épületek szolgáltak vasolvasztásra, hevítésre és kovácsolásra a tiszaeszlár-bashalmi, a visegrád-várkerti és a sály-latorpusztai településen. (Kovalovszki 1980, 33-34, 40-41.; 1986, 62; Mesterházy 1986, 90-91.) A Dunántúlról ismert, ún. „gödörműhelyek" esetében — ahol csupán a gödrök és azok betöltése alapján következtethetünk kovácsműhelyre — az egykori műhelyépületek alakjára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. (Valter 1979; 1981.; Kvassay 2006, 261-262) 1 Ez utóbbi esetekben arra gyanakodhatunk, hogy a kovácsműhelyek a felszínen lehettek, ezért a régészek csak a földbe mélyedő gödreiket figyelhették meg. Hasonló építményeket találtak e korból Kelet-Európában is, ahol az egykori orosz településeken földbe mélyített és felszíni kovácsműhelyeket is megfigyeltek. Ld. Gopak 1986, 421; Petrauszkasz 2006, 47-50; Beljajeva - Kubisev 1995, 24-27; Brajcsevszkaja 1960; Prihodnjuk 2004, 270.) A műhelynek a településen belüli elhelyezkedése érdemel még figyelmet. Szabó György a középkori magyar kovácsmesterségről szóló alapvető fontosságú művében írja: „A kovácsműhely tűzveszélyessége miatt többnyire a falu szélén, bizonyára mindig az út mellett állott. így nemcsak a falubeliek, hanem a patkoltatni - szekeret vasaltatni - akaró utasok is könnyen megtalálhatták." (Szabó 1954, 126.) Ugyanitt egy 1411-es okleveles adatra is utal, amely Aracs kovácsműhelyét a falu szélén említi. (Szabó 1954, 126. 14. j.) Hasonló volt a műhelyek elhelyezkedése az újkorban is. „A kovácsműhelyek helyét a 18-19. században megyei és községi utasítások szabályozták: a lakóházaktól és a gazdasági tárolóépületektől távol kellett lenniük, mert tűzveszélyesek voltak. Ezért kiszorultak a falu szélére. Kellett a szabad tér a szekereknek és a lovak patkolásához is." (Timaffy 1991, 257.) Ez a helyzet nem változott a XX. században sem, mindaddig, amíg szükség volt a falusi kovácsműhelyekre. Igaz, nem minden esetben szorultak a falvak szélére, de általában mindig tágas tér övezte ezeket az épületeket. Ilyen volt a valószínűleg a XVIII. században épült verpeléti kovácsműhely elhelyezkedése is, amely a község központjában lévő tágas téren állott, tehát nem közvetlenül a lakóházak mellett. (Bodgál 1965, 245.) Sokkal nehezebb a kovácsműhelyek településen belüli helyét megállapítanunk az Árpád-koriban. A rendelkezésünkre álló keltezési módszerekkel ugyanis nem dönthető el egyértelműen, hogy a műhellyel egy időben álltak-e lakóházak a közelé1 Az Árpád-kori kohók és kovácsmuhelyek lelőhelyeit Id. a Gömöri János által összeállított térképen: Takács 2005, 89. ben. Az ásató megfigyelése szerint Csatáron nem voltak lakóházak a műhely (vagy műhelyek) közelében. (Valter 1979, 68.) Bashalmon a műhely nyilvánvalóan nem lehetett messze a falutelepülés szélétől, hiszen a feltárás eleve ezen a részen folyt. (Kovalovszki 1980, 40.) Mint láttuk, kétségtelen, hogy Hajdúdorogon a kovácsműhely a falu közepén, a templomtól nem messze helyezkedett el, közelében lakóházakat, külső kemencéket, ismeretlen rendeltetésű műhelyt tártunk fel. Azt azonban ebben az esetben sem tudjuk, hogy ezek az építmények mind egy időben álltak-e ezen a helyen. Árpád-kori kovácsműhelyeink településen belüli elhelyezkedéséről csak a jövőbeli feltárások és megfigyelések szolgáltathatnak újabb adatokat. Az azonban már most is világosan látszik, hogy a késői középkorban és az újkorban általánosnak látszó, a falvak szélei közelében való elhelyezkedés nem várható az Árpád-korban, hiszen ekkor a szórt településszerkezet volt a jellemző, az egyes épületek, épületcsoportok egymástól néha tetemes távolságra voltak. A falvakon belül tehát bőven volt szabad tér a tűzveszélyes műhelyek elhelyezésére. A hajdúdorogi Kati-dűlőben feltárt kovácsműhely jelentőségét abban látjuk, hogy példáján egyértelműen igazolható: az Árpád-korban általános félig földbe mélyített épületek a vasmegmunkálás színhelyei is lehettek. A korábban Bashalmon, Visegrádon és Sályban tett hasonló megfigyelésekkel együtt ez arra int bennünket, hogy Árpád-kori falutelepüléseink feltárásánál a jövőben megkülönböztetett figyelmet szenteljünk az épületekben a vasművességi tevékenységre utaló leleteknek. A külföldi példák is azt igazolják (ld. például Oroszországban és Szlovákiában: Kolcsin 1985, 248; Habovstiak 1985, 115-117)), hogy ebből a korból viszonylag kevés kovácsműhelyt ismerünk. Igen fontos tehát, hogy ezeket az építményeket lehetőleg minden esetben felismerjük. Smithy at Hajdúdorog from the Árpádian Period (11 th - 13 th Century) A village south of Hajdúdorog (North-East Hungary) from the 12 th-13 th century was excavated between 1989 and 2000. (The village was destroyed during the Mongol invasion in 1241.) The small church of the village with round apses, 705 graves in the cemetery around the church, 4 grubenhouses, ovens, pits and ditches were found. The house No. 4 was 4 x 4,22 big, roughly 1 m deep, the entrance could have been on the southern wall by the south-western corner, the floor was trod hard. (Fig. 1-2.) The 53 x 46 cm, 53 cm deep hole in the middle of the floor could have been the pit of the anvil-bed, as a lot of iron screaming was found trodden into the floor, what is the trace of the sparks springing up at hammering. The fireplace in the north-western corner was the forge of the workshop. Next to this there were two pits by the
