Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
rülhet bennünk a gyanú, hogy a sírban nyugvó kovács egyike volt azoknak a mestereknek, akik az avar nehézpáncélos lovasság fegyvereit előállították. Az egyedi típusú lemezpáncél részletét nem a mellkason, hanem a sír végében találták, a fémtöredékek közelében. Mivel egy lándzsacsúcs is került elő ugyaninnen, lehetséges, hogy az elhunyt saját fegyvere, de az sem kizárt, hogy eladásra szánt munkadarabja volt a páncél. Kiss Attila szerint az igen jó minőségű, bonyolult felépítésű páncél bizánci eredetű lehet. 176 A kölkedihez hasonlóan más germán sírnál is előfordult, hogy a sír végébe került a páncél. 177 Talán egyik esetben sem járunk messze az igazságtól: a kovács foglalkozott fegyverkészítéssel, ugyanakkor ő maga is rendelkezett hasonló védőfegyverrel. 16. Összegzés. Az örvös- és kovácssírok szerszámleleteinek összetétele (vö. 2. sz. függelék) A sírleletek szerszámkészleteinek elemzése után az eltemetettek tevékenységére vonatkozóan a következő megállapítást tehetjük: kovácsok, ötvösök és többféle mesterséget űző „ezermesterek" képe bontakozik ki a lelet-együttesekből. Az egyetlen temetkezés, amely csak és kizárólag kovácsszerszámot tartalmazott - nagyméretű kalapácsot és fogót, a mesterség látványos attribútumait -, a csákberényi 323. sír. A hasonló összetételű, egy-két-három szerszámból álló sírmelléklet a skandináviai népvándorlás kori temetőkben gyakori, bár az egyértelműen kovácsfelszerelésnek meghatározható együttes ezek közt is ritkaság. 178 A kölkedi B temető 80. sírjának legjellegzetesebb kísérői ugyancsak a nagyméretű fogók és a kovácskalapács. A különböző típusú páncélrészletek alapján feltételeztem, hogy a sírban nyugvó kovács egykor fegyverkészítéssel foglalkozott. Azonban a dróthúzó szerszám (?), a trébelő kalapács, a bronztöredékek, a két félkész, illetve a rontott bronzcsat arra utal, hogy a vastárgyakon, fegyvereken kívül kisebb ötvösmunkák is kikerülhettek műhelyéből. A kalapácsnyomokat mutató bronzrúd a lemezkészítés bizonyítéka. Tovább szélesíti a kölkedi szerszámok skáláját a famegmunkálásra való kanalas fúró. A kovács-, ötvös- és famegmunkáló szerszámok, valamint a gazdag fegyvermelléklet együttes jelenléte két germán síregyüttest idéz, amelyek a normandiai Hérouvillette (6. sz. közepe) és a skandináviai Vestly (5. sz. második fele) temetőjében láttak napvilágot. 179 A kölkedi kovácssír mind a leletanyag összetételét, mind a tárgy típusokat érintő germán jellegzetességei kiválóan illeszkednek az erőteljes germán jegyeket hordozó kölkedi B temető egészéhez. 176 Kiss 2001,327. 177 Krefed-Gellep - Piriing 1979,111. ™ Müller-Wille 1979,166. 1 7 » Decaens 1971,12-17, 18-21. t.; Müller-Wille 1979,166-167; B. Magnus, Vestly. In: RGA 32,2006, 305-309. A csákberényi 369. sír a jutásihoz és aradkaihoz hasonló méretű vasfogót, üllőt és egy hosszú és lapos, egyedülálló formájú kalapácsot tartalmazott. Csupán e szerszámok alapján lehetetlen a kérdés eldöntése: ötvös, kovács, esetleg mindkettő volt-e a sírban nyugvó mester. Mindenesetre a vas öntőkanál mutatja, hogy fémöntéssel is foglalkozott. A csákberényi szerszámok fontossága elsősorban abban rejlik, hogy a 323. sír gömbölyű végű kovácsfogója, a 369. sír kalapácsa, valamint a sírszámmal nem azonosítható hajlított nyelű kalapács mind a kelta-germán formakincs avar kori meglétének a bizonyítéka. A többi síregyüttes vizsgálata nyomán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az eltemetett mesterek „fő profilja" az ötvöstevékenység volt. Ezen belül is a következő munkafolyamatokat rekonstruálhatjuk a szerszámok, nyersanyagok, félkész termékek és hulladékok alapján: A kunszentmártoni ötvös a kalapács, az üllő, a préselőminták, a lemeznyíró olló és a fémlemeztöredékek tanúsága szerint foglalkozott lemezkészítéssel és lemezek préselésével; a használat nyomát mutató alátétlemez és a poncolok alapján lyukasztással és cizellálással; a Deszk-típusú fülbevaló préselőmintája pedig feltételezi a granuláció és a rekeszkészítés ismeretét. A bronz olvadékcseppek, a bronzsalak, a réz- és bronz nyersöntvények jelenléte után ítélve ismerte a bronzöntés tudományát is; ő maga készíthette a sírban lelt rontott préselőminta-töredéket és valószínűleg még több más préselőmintát is. A nagymennyiségű vascsat alapján feltételezhetjük, hogy a veretes övekhez, lószerszámhoz való vascsatokat is el tudta készíteni. A vékony préselt applikációk felerősítéséhez nélkülözhetetlen volt a lemezek stabilizálására szolgáló ón/ ólomötvözet vagy kittmassza előállítása is. 180 Hasonló munkafázisokat rekonstruálhatunk a kisújszállási leletekből: a lemezkészítéshez (üllő, kalapács, lemezvágó olló), egyszerűbb préselt díszek készítéséhez (mészkő félgömb), a domborításhoz (különböző kő- és csonteszközök) és végül a granuláció komoly szaktudást igénylő felrakásához is értett az „itt eltemetett mester". A kisméretű ötvöskalapács finomabb ötvösmunkák készítésének a bizonyítéka. A „klárafalvi ötvös" által végzett egyik alapvető tevékenység ugyancsak a lemezkészítés lehetett. A szerszámkészletet a fentiekkel összehasonlítva azonban megkockáztatom azt a feltevést, hogy préselt lemezek készítése helyett elsősorban öntéssel foglalkozott. Bizonyítja ezt a sírban lelt hosszúkás vas öntőkanál, a nagymennyiségű bronzedénytöredék, az ólomdarab (a bronzöntés mellékterméke), az öntési csapok eltávolítására alkalmas csontnyelű reszelő 181 és a horzskő, de különösen mindezek együttes előfordulása. Armbruster 2003,410. 181 vö. Arrhenius 1979,407.
