Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GÖMÖRI JÁNOS: Égi és földi kovács
csilingelő kalapács, vagy a döngő nagyverő, kimért hangjai alapján a kovácsmunkát joggal ábrázolták a zene 10 allegóriájaként is, amint azt több, kottákkal díszített középkori kovácsműhely-rajz mutatja. Részletesen nem idézhetünk itt a fantáziadús történetekből, érdemes azonban vázlatosan áttekinteni az „első kovács" szerepét, aki - egyes népek mitológiájában - a tűz, a fémművesség és általában a kézművesség istene, rangban sokszor a főisten után következő, második legfontosabb személy. Feladata nem csak a fegyverek, vagy a hasznos gazdasági eszközök kovácsolása volt, hanem gyakran a kozmikus világküzdelem hőseként (vagy fő segítőként) tűnik fel, aki, mint az emberiség megmentője, legyőzi a sárkány, világkígyó, óriás stb. alakjában megjelenő gonosz, sötét erőket. Eredetileg nem a vasverő kovácsra, hanem a fémöntő réz- és bronzművesre vonatkozott a hiedelmek nagy része. Számos példával illusztrálható, hogy a 'metallum', a fém fogalomkörében a réz korábbi nevét később a vasra alkalmazták 11 . A korai középkorig az ötvös és kovács munkáját legtöbbször ugyanaz a mester végezte. Jól nyomon követhető ez a mondatöredékek alapján, de a kovácsötvös sírok leletanyagán, vagy éppen a mondák illusztrációin is. Mivel a technikai újítások legtöbbször „egy messziről jött idegen" fémöntő, vagy vasműves mester tevékenysége révén honosodtak meg egyes közösségekben 12 , érdekes lenne összehasonlítani a különböző népek kovács-isteneihez, kovács-hőseihez kapcsolódó hiedelmek, hagyományok terjedését a szellemi, kulturális szférában. Majd ezeket a hatásokat össze lehetne vetni a régészeti lelettipológia eredményeivel, vagy pl. a kovácsolási technika változásaiban metallográfiailag kimutatható újításokkal. A hasonló, komplex vizsgálatokra vállalkozó kutatócsoportnak igen gondosan kellene kiválasztania azokat az elemzésre alkalmas területeket és korszakokat, ahol - szerencsés esetben - a mesterség szókészletének nyelvtörténeti összehasonlításához is rendelkezünk adatokkal 13 . A vas nevei a Hettita királyságban 14 (Kr. e. 1713. sz.) (R. Pleiner 2000, 2006 alapján): 10 Békefi Antal: A kovácskalapács munkaritmusa és jelbeszéde. Ponticulus Hungaricus 9. (2005) 11. szám. 11 Munkácsi Bernát: A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai. MTAÉ 1894,129-138. 12 Helico, a szabad kelta (helvét) kovács, aki Rómában dolgozott, majd onnan hazatért övéihez, csak egy példa a számtalan bronzkori és vaskori „vendégmunkás" közül.; Plinius, Naturalis História XII, 2; Raimund, Karl: Latènezeitliche Gräber aus Frauenstein/Inn, Oberösterreich. Überlegungen zur europäischen Kulturentwicklung. Jb. Oö. Mus.-Ver. Bd. 146/1, Linz 2001,129-178. p. 156. 13 Pleiner, Radomir: Iron in Archaeology. The European Bloomery Smelters (Praha 2000, 8-10.) c. könyvében külön fejezetet szentelt a vas Iegkorább ismert neveinek. (The beginnings of terminology of iron). 14 Sieglová, J.: Gewinnung und Verarbeitung von Eisen im Hettitischen Reich im 2. Jahrtausend v. u. Z. Annals of the Náprstek Museum. Prague, 1984, 71-168. AN.BAR (hegy + kovácsfogó) Boghazköy-Hattusa, királyi levéltár agyagtábláján AN.BAR.GE6 = meteorvas (bi'a.npet = meterorvas „az ég férne", egyiptomi hieroglif szövegben) LÛMES AN. BAR. DIM. DIM = kovácsműhely főnöke A vas neve az indoeurópai, ősi védikus szövegekben: ayas, syatnan ayah Avesta: ayanh; Latin: aes, ferrum; Gót: aiz (réz, bronz); Ősgermán: ehern Kelta: ísarno; ír: íarn; Angolszász: ísern, iron; Óangol: stele, style (acél) modern : steel Ógermán: ísern; Germán: Eisen; Ófelnémet: stahal, később Stahl (acél) Szláv: gel-, dzel-, zhel-, zelezo, Lengyel, Orosz: stal, stal' (acél), Cseh: ocer (acél) Görög: chalkos (színes fémek); aes, cuprum (réz); sidéros (vas); Görög: adamas, chalyps (acél); Etruszk: ferzom (vas ); közel-keleti: barzel, parzillu; Latin: ferrum (vas), acies (acél); Francia: acier (acél) Ilyen átfogó, komplex vizsgálat eredményéről ebben a dolgozatban még nem számolhatunk be. Nézzünk először néhány példát az égi kovácsok „tetteire", amint azokról hősi énekek, mondák, vagy mesék szólnak. Tudjuk, hogy először lett a földi kovács, miután a föld felszínén talált termésrezet ékszerré kalapálta, vagy az égből lehullott vasmeteor töredékéből árat, vagy tőrt kovácsolt. Már az égi fém használatával felülemelkedett a „mester" a kőcsiszolók, az edényégetők és más kézművesek évezredek alatt tisztes megbecsülést szerzett csoportjából. A háziipari szinten már nem űzhető mesterség terjedésével új „varázslat" vette kezdetét, miután a bányászott, fémoxid tartalmú ércekből maga a kohász (aki egy személyben fémöntő, később vasverő is volt) állította elő az ékszer, a fegyver, vagy a szerszám alapanyagát. Többen foglakoztak az iráni, türk, mongol kovácskirály alakjával, főleg a tarkan 15 méltóságnév eredetét vizsgálva. Győrffy György a tarkánokot (tárkányokat) a 10. századi Magyar Fejedelemség valódi türk kovácsainak tartotta 16 , akik a szláv vasérc-bányászokkal (rudnik) és kovácsokkal együttműködve dolgoztak volna. A kiváló történész a Tárkány, Rudnok és Kovácsi helynevek együttes térképes ábrázolásával támasztotta alá érdekes elméletét. Valószínűbb azonban az a feltételezés, hogy a kárpát-medencei Tárkány helynevek az avar, onogur (bolgár) tarcan méltóságnévre vezethetők vissza. így a Tárkány-szálláshelyek esetleg a magyar honfoglalás idején újjászervezett, (90 évvel a honfoglalás előtt szétvert) helyi adminisztráció központjai is lehetnének, a fejedelemségkori nomád-állam - türk mintájú - szervezetében 17 . Győrffy György korábbi feltevése szerint 18 , a 15 Alföldi András: A tarkan méltóságnév eredete. MNy 28. (1932) 7 -8. szám, 205 -220. 16 Győrffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. TSz 15. (1972) 261 -320. 17 Gömöri János: Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régé-
