Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
5.4.1.3. Csontból Ugyancsak a kisújszállási sírból került elő egy esztergált csont félgömb, amelynek használata a fenti kő „préselőmintákhoz" lehetett hasonló. 5.4.2. Negatív minta 5.4.2.1. Bronzból (12. kép 6) A fönlaki leletegyüttes tömör bronzrúdján egy bemélyített félgömb, és egy másik hasonló töredéke látható. A tárgy a mai aranyművesek által használt, félgömb alakú üregekkel ellátott acélszerszámra emlékeztet, amelyekbe gömbfejű formavasak segítségével kalapálják a nemesfémlemezt: általában több lépésben, hevítésekkel, a nagyobbtól a fokozatosan kisebbedő mélyedésekig. 95 Birgit Bühler fénymikroszkópos vizsgálatokkal igazolta, hogy avar kori lószerszámvereteket valóban állítottak elő negatív minta segítségével. Az így készült, tehát belülről alakított félgömböknek a külső peremén keletkeznek ráncok, gyűrődések. 96 Békéscsaba határában került elő szórványként egy roppant érdekes, tenyérnyi, lapos bronztárgy, amit egy ötvös kistárgyak előállításához használt segédeszközeként határozhatunk meg. 97 Mindkét oldalán kisebb-nagyobb motívumok láthatók, amelyeket részben pozitív módon (egy késő avar szíjvég és egy varkocsszorító(?) indadíszes képe), részben pedig negatívan (pálmalevél/papiruszvirág, rozetta, szakállas férfiarc és gyöngysor) mintázták meg. Lehetséges, hogy részben pozitív, részben negatív préselőmintákról van szó. Az is elképzelhető azonban, hogy a motívumok öntőminták: a pozitív motívumokkal az agyag öntőformát, a negatívokkal a viaszveszejtéses bronzöntéshez szükséges viaszmodellt lehetett előállítani. Mivel a nagyszíjvég-forma befejezetlen, azt sem zárhatjuk ki, hogy a tárgy rontott példány, egy ötvös „tanulmány munkája", esetleg a kuncsaftoknak szóló mintakönyv. 5.4.2.2. Ónból A kunszentmártoni ötvössír leletei közt sajnos már nincs meg az a tárgy, amelyről Csallány így írt: „Rozettát préselő vagy ólombélést öntő negatív minta...korongalakú, tömör, szürkés ónlapba negatív rozettaforma van bemélyítve...Az ónkorongot vastag vaskeret veszi körül, legnagyobb része elmállott...A rozettaminta nagyon kopott". 98 Az ónlap annak az eljárásnak volt az egyetlen hiteles «s Farkas 1993, 219, 222. ábra. 96 Bühler, kézirat, 5. 97 Medgyesi 2001; Kiss G. 2003, 300-301,4-5. kép. A tárgy a 7-8. sz. fordulóján készülhetett, és motívumaihoz Medgyesi Pál és Kiss Gábor egyaránt felsorakoztatott préselt és öntött avar kori analógiákat is. Az eszköz leginkább a müncheni Archäologische Staatssammlung két ismeretlen lelőhelyű, 6-7. századi vas préselőmintájára emlékeztet, negatív módon kidolgozott motívumokkal, ezek azonban több mint háromszor olyan vaskosak, mint a csupán 3 mm vastag békéscsabai tárgy. (Rom & Byzanz, 33, 23-24. kép). 98 Csallány 1933,8,41. sz., II. 1.18. bizonyítéka, amely során a préselőmintát kalapálták bele a puha alátétanyagon fekvő lemezbe. A rozettás lószerszámveret készítése az ötvös egyik leggyakoribb feladatai közé tartozhatott, amely az ón alátétlemez és a bronz préselőminta együttes használatával gyorsabban ment, mint a fordított eljárás: a préselőmintára kalapálni a fémlemezt. 6. Rögzítő eszközök 6.1. Fogók (13. kép) A fémtárgyak megmunkálása és hevítése során alkalmazott kézi rögzítő eszközök a fogók. 13. kép Fogók avar kori ötvös- és kovácssírokból. 1: Kölked-Feketekapu B 80. sír; 2: Csákberény-Orondpuszta 323. sír; 3. Veszprém-Jutas-Seredomb 166. sír; 4: Csákberény-Orondpuszta 369. sír; 5: KisújszállásNagykert. 6.1.1. Laposfogó, kovácsfogó Az avar kori fogók zömét (Aradka, Csákberény, Jutás, Kisújszállás, Kunszentmárton) 99 a római kortól elterjedt, csőrszerűen megnyúló és ellaposodó fogós részű laposfogók (Flachzange, Spitzflachzange) közé sorolhatjuk. Ezek nagyobb, akár 40-50 cm-t is elérő példányai (Csákberény, Kölked, valamint Mezőbánd) 100 a kovácsfogók (Schmiedezange) vagy tűzfogók (tűzi fogók), melyeket „az izzó vasnak a 99 Rácz 2004,121,1. sz., 125,1. sz., 141, 7. sz., 145,10. sz., 170, 77. sz. 100 Rácz 2004, 124, 1. sz., 154, 14-15. sz. Különösen nagyméretű az egyik kölkedi fogó fejrésze, ennek azonban mindkét szára törött (Kiss 2001, 25.1.1).
