Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
tűzből való kivételére és üllőre tartására használtak".™ 1 6.1.2. A csákberényi 323. sír fogójának feje enyhén aszimmetrikus. A „harapós rész" egyik fele ívelt, félhold alakú, a másik az előzőekhez hasonlóan kissé „csőrösen" nyújtott. (Ez a típus Woltersnél Glühzange néven szerepel.) Hasonlókat ismerünk még a brünni langobárd és a Hérouvillette-i frank szerszámmellékletes sírból. 102 Ugyancsak a csákberényi fogó (323. sír) jellegzetessége, hogy szárainak vége gömbösre van kiképezve. Ez valószínűleg annak a késő vaskori, majd a késő római korban a germánoknál újra feléledő hagyománynak a nyoma, amelynek során a fogók szárainak végét gömbölyűre alakították ki. 103 Egyéb anyagbefogó szerszámnak - mint pl. a poysdorfi sír csipesz alakú gyűrűs sikattyúja 104 az avar emlékanyagban nincs nyoma. 7. Daraboló szerszámok A lemezeket és egyéb anyagokat lyukasztással, nyírással, vágással és fűrészeléssel alakíthatjuk a kívánt formára. A vastagabb nyersanyag felosztására szolgáló vésőt és - a kora középkorban még valószínűleg nem ötvösszerszámként funkcionáló - fűrészt a forgácsoló szerszámok közt tárgyalom. 7.1. Lyukasztó A lyukasztás a nyírásnak egy speciális fajtája, lemezek átlyukasztására, áttörésére. A modern „kézi lemezlyukasztó hengeres vagy sokszögű keresztmetszetű rúdacélból készült 80-100 mm hoszszú kéziszerszám. A rúd egyik vége kúpos, síklapban végződik. Ez a vágó- illetve nyírórész. Az ütőfej enyhén legömbölyített... A vágóéleket kerek, négyszög, téglalap stb. alakúra különféle méretben készítik". 105 A lyukasztás nélkülözhetetlen kelléke az alátét, ez mind mai napig keményfából vagy ólomból (ld. fentebb: kunszentmártoni ólomlemezek) készül. A lyukasztóknak a régészeti emlékanyagban történő meghatározásakor hasonló problémával szembesülünk, mint a poncolok és a kisebb vésők esetén: kellő minőségű megtartottság híján azonosításuk lehetetlen. Esetleg lyukasztó volt a kunszentmártoni ötvös egy hengeres, elhegyesedő végű, a poncolóknál már említett vasszerszáma. A mezőbándi gepida „ötvöskovács" tulajdonában is voltak „hosszabb és rövidebb, hasábos és hengeres 101 Kovács 1913,292,16. kép 9. 102 Wolters 1998, 60. kép 22, Decaens 1971, 19. kép B2. Talán hasonló lehetett az a kölkedi fogó (?) is, amelyből csak a fejrész fele maradt meg, bár a félhold alakú vaslemez meglehetősen vékony. Ha mégis fogó volt, igen hosszú, 50 cm körüli példány lehetett (Kiss 2001,25. t. 2). 103 Henning 1991, 67. 104 Beninger 1966, 177, 6. t. 3.; Daim Tobias-Mehofer 2005, 205 (Nr. 19). «s Farkas 1993,63. vaspálczák, melyek minden bizonnyal fúrók gyanánt használtattak, a lapított fejű, hengeres lyukasztó vas" lehetett. 106 A lyukasztás tű alakú eszköze, az ár, hiányzik az avar régészeti emlékanyagból. 7.2. Lemezvágó olló (14. kép) A forgócsapon működő lemezvágó olló római eredetű szerszám, első megjelenése - miniatűr formában - a szilágysomlyói aranylánc egyik kis csüngődísze. A mai, egyenes lemezollónak megfelelő forma csak a 10. században tűnt fel. 107 14. kép Lemezvágó ollók avar kori ötvösírokból. 1: Veszprém-Jutas-Seresdomb 166. sír; 2: KisújszállásNagykert. Ősibb, vaskori eredetű a csukló nélküli, a csipesz elvéhez hasonlóan működő, egy vaslemezből hajlított ollóforma, amely a 6-8. században a germán ötvösök temetkezéseinek gyakori melléklete, 108 ám az avaroknál ismeretlen. Az avar kori lemeznyíró ollók fejrésze hosszúkás, nagyjából egyenlőszárú háromszög alakú (Aradka, Jutás, Klárafalva, Kunszentmárton) 109 . A jutási szinte teljesen ép, tengelye (a szegecs) körül ma is nyitható-csukható. Hasonlóan az aradkai ollóhoz, szárának kialakítása megegyezik a szilágysomlyói miniatűr példányéval: az egyik szárat derékszögben meghajlították, ez összecsukott állapotban a másik, laposra kalapált végű szárnak ütközött, így könnyítették meg a vele való munkát. Lehetséges, hogy a klárafalvi, erősen töredékes ollónak is hasonló volt a szárkiképzése. 110 A kunszentmártoni ötvössírban, amint arra a tárgyak w* Kovács 1913, 292,16. kép 18. 107 Haithabu, 10. század vége - Wolters 1998,374, 60. kép 32. 108 Pl. Hérouvillette és Wallerstädten - Decaens 1971,19. kép B3, B4; Wolters 1998,374. 109 Rácz 2004,121, 2. sz.; 141, 8. sz.; 170, 78. sz. ™ Balogh 2004, 267.
