Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GÖMÖRI JÁNOS: Égi és földi kovács
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Égi és földi kovács GÖMÖRI János A 2007. évi miskolci emlék- konferencia előtt átnéztem a középkori kovácsmesterségről összeállított egyetemi szakdolgozatomat, amelynek lapjai között találtam egy géppel írott levelet, Bodgál Ferenc kézjegyével. Mint a Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeumának 1968-ban kinevezett régésze, akkoriban kerestem fel a Herman Ottó Múzeumban a vasművesség elismert kutatóját, Bodgál Ferencet, hogy adna-e szakvéleményt az elkészült dolgozatról. A jeles néprajzkutató megelégedéssel nyugtázta levelében, hogy a régészek - Szabó György után 1 - újra behatóbban foglalkoznak a témával, és reményét fejezte ki, hogy rövidesen kovácsműhely-feltárásokra és a kovácsolt vastárgyak metallográfiai vizsgálataira is sor kerülhet. Ha lenne a vasművesség kutatóinak Panteonja, Bodgál Ferenc bizonyára ott foglalna helyet Edvi Illés Aladár 2 , Kerpely Antal 3 , Heckenast Gusztáv 4 , Győrffy György 5 , Kiszely Gyula 6 , Hegedűs Zoltán 7 és Vastagh Gábor 8 és az erdélyi Téglás Gábor 9 mellett - ahogy a tudománytörténetben valóban ott a helye - és megelégedéssel láthatná, hogy egykori szakmai céljai a megvalósulás felé haladnak. Újabb és újabb kovácsműhelyek kerülnek elő az ásatásokon, és a lassan általánossá válnak a leleteken végzett archeometriai vizsgálatok. Új tudományág, az 1 Szabó György: A falusi kovács a XV.-XVI. században. FolArch 6. (1954) 131-134. 2 Edvi Illés A.: A vasgyártás, Budapest 1901. 3 Kerpely Antal: Adatok a vas történetéhez Magyarországon a XIX. század elejéig. Bud apest 1899. 4 Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád -korban. Értekezések a történettudományok köréből 53. Budapest 1970. 5 Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. TSz 15. (1972) 261 -320. 6 Kiszely Gyula: Magyarország kohászati műemlékei. BKL Kohászat 117. (1984) 10. szám, 438- 443. 7 Hegedűs Zoltán: Honfoglaláskori vastárgyak és salakok metallográfiai vizsgálatának eredményei. TSz 3. (1960) 119-129. 8 Hadobás Sándor: Emlékezés dr. Vastagh Gáborra. Bányászattörténeti Közlemények. 2. évf. 4. (2.) sz. 2007. http:// epa.oszk.hu/ 01400/ 01466/00004/pdf / 09.pdf 9 Hadobás Sándor: Téglás Gábor (1848-1916). Bányászattörténeti Közlemények. 1. évf. 1. (1.) sz. 2006. http://epa.oszk.hu/ 01400/01466/00001 / pdf/06 .pdf archeometallurgia hazai alapjait rakja le az ifjabb kutatónemzedék. És éppen az archeometriai vizsgálatok segítségével, az anyag kémiai, fizikai tulajdonságainak feltárásával válhat érthetővé a vaskészítés és kovácsolás bűbájos mestersége, vagy tudománya, amelyet a régiek tapasztalatból tudtak, és gyakoroltak, de a mesterségnek a múlt ködébe vesző eredetét, a munka bizonytalan lefolyását és eredményét sokszor csak hozzávetőlegesen érthették, ezért a felső, égi hatalmak segítségét kérték. A görög filozófia szerinti négy őselem: a föld, a víz, a levegő és a tűz. Amikor a kovács (kezdetben még kohász is egy személyben) az őselemeket együtt használva, azokat kölcsönhatásra „kényszerítette", a munka eredményeként - szerencsés esetben - egy ötödik elem: fém született. Az izzó réz, vagy a vas „születése" a hörgő bőrfújtatók zaja mellett félelmetes és hatalmas erőt mutatott, majd ezután mintha a kohász-kovács munkája nyomán egy kisméretű vulkán izzó lávája szelídült volna alakítható anyaggá. A fémet létrehozó ember - sokak szemében, mint a platóni Demiurgosz - szinte a Teremtő társává vált, amikor a kovácsolható termésréz, vagy a meteoritvas pótlására tűzi kohászattal (pirometallurgia) mintegy „megteremtette" a fémet. A fém a keleti (kínia) filozófia szerinti az öt Őselem egyike, a víz, tűz, fa és a föld mellett. Természetes tehát, hogy Eurázsia és Afrika több kultúrájában elterjedtek az első fémművesek, kovácsok isteni, vagy félisteni eredetét valló hiedelmek. Egyes népek mondái és meséi évszázadokon, évezredeken keresztül megőrizhették a kovácshősökről, a kultúrhéroszokról szóló történeteket. Szerencsés esetben már az ókorban, vagy a középkorban lejegyezték ezeket, mint pl. a görög mondákban Héphaisztosz, a rómaiknál Vulcanus, a kelta mondákban Gofannon, az ó-germán Eddában Völund és az indiai Védákban Tvastar tetteit. A kovácsműhelyben folyó munkát megénekelték a költők (Homérosz, Vergilius, vagy a 17. század végén Gyöngyösi István). Szoborként (Héphaistosz, Vulcanus), domborműves faragáson (Völund, illetve Ádám és Éva kovácsüllő és fújtató mellet), pénzvereten (Sethlans), vázaképen (Héphaistosz), vagy falfestményen (Vulcanus) - szerszámaikkal együtt - ábrázolták a művészek a kovácsokat. A kovácsüllőn
