Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
mányok és eszközformák átvétele után is tovább élt a germán területeken. 70 5.2.6. Vasnyelű kalapács Az egyik csákberényi sír meglehetősen primitív vasszerszáma szintén kalapács lehet: a vasrúd végén keresztben áthúzott téglalap alakú vasdarab mérete egy kisebb kalapácsénak felel meg, amelyet a rúd meghajlított végénél fogva felfüggesztve tároltak. A fanyél vassal történő helyettesítésére a tárgy súlyának növelése adhat magyarázatot. Vasnyelű kalapácsokra a vaskori Skandináviából is van példa. 71 A meghajlított nyél a fenti kalapácsformához hasonlóan valószínűleg germán eredetű. 72 Un. egyoldalú trébelő kalapácsot nem ismerünk avar sírokból, a Kiss Attila által kalapácsnak meghatározott rúd alakú vas funkciója ismeretlen. 73 5.2. Poncoló (9. kép 4.) A cizellálás szerszáma a cizellőrkalapács és a véső mellett a poncoló. „A poncolókkal a domborított vagy öntött tárgyak változatosan emelkedő és mélyülő részleteit formáljuk ki". 74 A poncolok anyaga ma szerszámacél, a kora középkorban vas és bronz. Részei a homlok, a változatos keresztmetszetű szár és a fej. A homlokrészen kovácsolással és reszeléssel alakítják ki a különféle - lapos, kerek, hegyes, ék alakú, ferde - munkafelületeket. Speciális formájúak a kör-, ill. egyéb motívumok lenyomatát eredményező díszítő poncolok. 75 9. kép Korábban poncolóként azonosított, rúd formában tárolt rézötvözet (1-3) és vas poncoló szerszám (?) a kunszentmártoni ötvössírból (KunszentmártonHabranyi-telepl. sír). A fejrészre mért kalapácsütés eredményezi a kívánt bemélyedést. Ha ütés közben a poncolót egy előrajzolt vonal mentén magunk felé mozgatjuk, egyenletes vonalat nyom a fém felületébe (trasszírozás). Poncolóval végzett művelet még a plasztika kiemelése, az alapvisszaütés és az átcizellálás. A poncolok, kis vésők és egyéb hosszúkás vastárgyak (kisméretű lyukasztók, fúrófejek) elkülönítése a töredékes, rossz megtartású vasleletek közt szinte lehetetlen: biztosan poncolónak meghatározható tárgy nincs az avar emlékanyagban, ugyanakkor számos poncoló rejtőzhet a meghatározhatatlan töredékek közt. 76 Nagyjából egyenletes keresztmetszetű, elkeskenyedő végű, esetleg kissé kiszélesedő fejű, 5-10 cm hosszúságú szerszámot kell keresnünk. Poncoló lehetett egy kunszentmártoni és egy kisújszállási kör átmetszetű, elhegyesedő végű vasrúd. Csallány poncolónak határozott meg négy, 5-6 cm hosszúságú, lapos bronzrudacskát és egy három részre tört, ma már azonosíthatatlan vasszerszámot is a kunszentmártoni sírból. 77 E bronztárgyak azonban inkább formába öntött nyersanyag rudak lehetnek. Egy jutási, két vége felé elkeskenyedő, rombusz átmetszetű vasszerszám a közléssel ellentétben nem poncoló, hanem véső lehetett: a poncoló fejrésze nem lehet keskenyebb, mint a szára. 78 5.3. Alátétek A kalapálás műveleteinek elvégzéséhez alátétekre van szükség: egyengetőlapra, különböző formájú üllőkre, formavasakra. A kalapálás mellett a finomabb műveletek, a lyukasztás, cizellálás is alátétlemezen történik. De míg az előbbihez kemény, sima, az utóbbihoz puha, a nemesfémlemezt védő anyagra van szükség. 5.3.2. Egyengetőlapok A lemezek felületének kiegyengetésére különböző nagyságú, simára gyalult és csiszolt egyengetőlapok alkalmasak. A mai aranyműves egyengetőlapok 10x10 cm-es nagyságú, 1 cm vastag acéllapok. Egyértelműen erre a célra használt tárgyat nem sikerült fölfedeznem a vizsgált emlékanyagban. A kisújszállási ötvös nagyméretű (átm.: 10 cm), feltűnően sima és lapos kavicsdarabja alkalmas lehetett lemezkészítésre. A kölkedi sír egyik vastag, téglalap alakú vaslemeze is lehetett esetleg ilyesfajta alátét. 79 5.3.2. Üllő (10. kép 3) A meglehetősen változatos formájú kora középkori üllőtípusok közül az avar koriak - a csákberényi, a kisújszállási és az elveszett kunszentmártoni 80 - azonos formát képviselnek: hoszszúkás csonka gúla alakú üllők, amelyek munkafelülete megközelítőleg négyzetes, 4-6 cm oldalhoszszúságú. Alsó, keskenyebb végük fatönkbe (szerszámtuskó) vagy kőtömbbe volt erősítve. Hasonló méretű és formájú a poysdorfi langobárd és a mezőbándi gepida ötvössírból származó üllő is, az 70 Henning 1991, 68, 71. 71 Müller-Wille 1979,153. 72 vö. Henning 1991, 70, 8. kép. 73 Kiss 2001,26,25. t. 8. 74 Farkas 1993,264. 7 5 Brepohl 1999,52; Wolters 1998, 372. 7 " Pl. Klárafalva: Rácz 2004,150,16-17. sz. 77 Csallány 1933,10-11. 78 Rhé-Fettich 1931,32. 79 Rácz 2004,83. Rácz 2004,125,2. sz.; 145,12. sz.; 171,86. sz.
