Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
Szűcs Judit: „Egy kovács, nem kovács..." Csongrádi és szentesi kovács életrajzok és műhely leltárak
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. „Egy kovács, nem kovács..." Csongrádi és szentesi kovács életrajzok és műhelyleltárak Szűcs Judit A kovácsmesterség korán, már a honfoglalás idején is önálló ipari tevékenység volt. Művelői köztiszteletben álltak. A középkorban az uradalmakban és a településeken dolgozó kovácsok, műhelyük, munkájuk évszázadokig nem, vagy alig változott. A Kárpát-medence mezővárosaiban és a kisebb településeken is a patkoló kovács a gazdaságok számára első számú iparosnak számított. A kovács a gazdasági szerszámokat javította, előfordult, hogy alkatrészeket készített, kocsit vasalt, lovat, sőt szarvasmarhát is patkolt. Közösség is megfogadhatta, céhben, majd ipartestületben önálló mester is lehetett, ha a feltételeknek meg tudott felelni. 1 Csongrád a megye névadó településeként a tatárjárás után, a fő útvonalak megváltozásával, majd a török idők után is Szentesnél kisebb határú és kevesebb lakosú településként az ipar fejlődésében is kissé lemaradt. A megye városaiban és a két tárgyalt településen is a 18. század elejétől, közepétől kezdtek újból céhek létrejönni. Szentesnek 1759ben 36, Csongrádnak 1760-ban 20 hivatalosan számon tartott mestere volt, de ezekről nem tudjuk, milyen ipart képviseltek. Szentesen először, 1743-ban a csizmadiák hozták létre céhüket. Csongrádon 1775-1776-ban a viseleti iparok három önálló céhet alapítottak. A kovácsok és a bognárok Szentesen 1818-tól, összesen 18 mesterrel alkottak céhet. (Egy-egy iparág képviselőinek működésével a céhek létrejöttét megelőzően már számolhatunk. A török idők után lendületet kapott mezőgazdasági termelésnek elsősorban kovácsra és bognárra volt szüksége. Példaként saját kutatásból egy adat: a korabeli szentesi református anyakönyvekben az apa foglalkozása 1813-tól minden esetben szerepel, 1813-ban 11, 1814-ben 7 református kovácsnak született gyermeke. Az adatok a céh megalakulása előtti évekből származik.) Csongrádon a kovácsok és kerékgyártók 1820-ban nyerték el céhlevelüket. 2 1 Domonkos Ottó: A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában. = Magyar néprajz III. Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó. Budapest, 1991. 61-70., Timaffy László: Fémművesség : kovácsok . = Magyar néprajz. III. Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó. Budapest 1991 256-261. 2 A céhek megalakulásának adatai Pozsár István: A csongrádmegyei céhek története. Csongrád, 1912.101-105,113-116. Az 1828-as összeírás Szentesen 30 szakma képviselőit tünteti fel, harmadik legnagyobb létszámmal, 32 mesterrel szerepelnek a kovácsok 3 , Csongrádon (más összegzési szempont szerint) 102 mesterből 9, 25 segédből 5 kovács 4 . A 19. század második feléből a kovács ipar működésére több fajta levéltári forrás, például céhes iratok, hagyatéki leltárak feltárására van lehetősége a kutatónak. Jelen sorok írója - a források kimerítő, teljes feldolgozásáig nem jutva - mindkét település kovács iparáról bizonyos forráscsoportokat, Szentesről anyakönyvi és céhes iratokat, Csongrádról hagyatéki leltárakat elemzett. 5 Ezek a források az ipar képviselőinek működését, utódok nevelését bizonyítják. A kovács szakma magyarországi kutatói a mesterségnek különböző korban és különböző tájegységeken működéséről adnak hírt. így korábban Bogdál Ferenc, Domonkos Ottó, Szabó György, Timaffy László, újabban például Flórián Mária és Kemecsi Lajos foglalkoztak a tárgyalt iparral.. 6 3 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1967. 71. 4 Barta László: Az 1828. évi összeírás Csongrádon. = Mozaikok Csongrád város történetéből, (szerk): Bálint Gyula. Csongrád, 1980.198. 5 Szentesről: Szűcs Judit: Kovácsok és bognárok Szentesen. Kézirat. Szentesi fióklevéltár. (Ezen kívül a Móra Ferenc Múzeum és a Néprajzi Múzeum adattárában pályázati dolgozatként beleltározva kell lenniük.) A kovács-bognár szakmai és társadalmi kapcsolatokat, 3 kovács és 3 bognár életutat mutat be az önkéntes gyűjtőpályázatra benyújtott dolgozat. Ezzel 2 korábbi generáció kovács képviselőt, az adatközlőim mestereit, köztük nagyapám, Nyíri Lajos, dédapám, Nyíri István műhelyét is bemutattuk. Publikációk a kézirat felhasználásával: Kovácsok és bognárok Szentesen. = Csongrád Megyei Honismereti Híradó 1979., A szentesi iparosok és parasztok társadalmi kapcsolatai a XX. Század első felében. = Honismeret 1982. 6. 53-55. „.. .elszegőtette a gyereket" - Szentesi Elet 1990. IL, Csongrádról: Szűcs Judit: Kovácsok és bognárok Csongrádon a XIX. században. Tanulmányok a kézműipar történetéből, (szerk: Csiffáry Gergely, Dóka Klára) Veszprém, 1999 . 69-78. Majd a Nyíri műhelyt is bemutató cikk: Szűcs Judit: Ház - család - ipar. = Ház és Ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. Szentendre. 2001/14. 205-222. A Nyíri műhelyről leltár nem készült. Emlékezetem szerint a később bemutatásra kerülő Krizsán Lajos műhely berendezésének háromszorosát tette ki. 6 Timaffy László: Kovácsok . - Magyar Néprajz III. Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó, szerk. Nagybákay Péter. Budapest, 1991. 256-251. Juhász Antal: Kismesterségek. = Orosháza néprajza. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 295-343. - Újabban például Az Mester Emberek Míveinek árazása. Vásárosok, kovácsok, kerékgyártók, kaskötők árszabásai (1626-1821) Szerk.
