Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
Sz. TÓTH Judit: Vasművesség és népművészet
lenségig variáltak. (16. kép) A Jászságban egyedi darabok voltak, különösen Jászfényszarun. Itt a gömbvasból hajlított, nyúlánk kereszt-formákat több kovács készítette, megkülönböztető stílusjegyekkel. Elkülöníthető stílust képviselnek, pl. Szolnok megyében a szolnoki Tabán, Tiszapüspöki vagy a Jászság keresztjei. Pest megyében Dány zsúptetős házain volt jellegzetes. Az oromkereszteket vallási szimbolikája sok helyen ma is élteti, s átkerültek más tetőformák csúcsára is, nemcsak Csíkban, de Tiszapüspökiben, vagy a főváros közeli Mogyoródon. A ma látható keresztek újabb keletűek, egy-két díszesebb kivételével egyszerű formák, a szárvégek hajlását variálva. 16. kép Kereszt alakú házorom-vasak. Dány (Pest m.); Jászság, Szolnok (Szolnok megye népművészete. Szabó László 1987. 332. 333. nyomán) Vas sírjelet csak a jobb módúak csináltattak. Egy korai, 1848-beli sírkereszt Fertőrákoson látható. 19 A Dunántúlon gyakran állítottak ilyet kovácsmester sírjára. Sopron környékén a német falvakban a 19. században kovácsolt (és öntött) vas kereszteket állíttattak. De ma is láthatók igen nagyméretűek, kevésbé cizelláltak a szintén német budaörsi régi temetőben. Bár voltak kevesebb anyagot igénylő, egyszerűbb formák is. Református temetőkben elvétve fordul elő a vas, de katolikus halottnak a helyi kovácsok, lakatosok készítettek forgórózsás, leveles, csigavonalas kereszteket. Lőrinciben (Heves m.) kávás vaskeresztek voltak. Ahol a sírjel elsődleges anyaga a fa volt, a két részből faragott, csapolt keresztek szerkezetének erősítésére szolgáltak a kovácsoltvas szegek, keresztszegek. Szórványosan szinte mindenütt előfordultak korong vagy szív, szívből kinövő kereszt, ritkán kereszt alakban. A keresztszegek azonban esztétikai funkciót is hordoznak, így egyegy település, tájegység fakeresztjei sajátos megjelenési formát mutatnak. Stilizált virág alakú keresztszeg rózsák voltak Dél-Hevesben (Erk, Kápolna), egyedi, cakkozott szélű szív maradt fenn Isaszegen (17. kép). Csíkban több rétegű korongból formált rózsa, mely díszes vaskereszthez szegecselve alkotja a keresztszöget. 19 DOMONKOS Ottó: Céhemlékek. In.: Győr-Moson-Sopron megye népművészete. Szerk.: Kücsán J. - Perger Gy. Győr, 2002. 79. 17. kép Sírkereszt-szög dupla vaslemezből. Isaszeg A változatosan kiképzett szögfej, a korong vagy szív egyes településeken igen nagy méretű volt, akár 8-10 cm-es. A megnövekedett felület lehetőséget adott díszítmények számára. A kisteleki (Csongrád m.) katolikus temető 19. század végi, 20. század eleji fakeresztjein a szög fején az elhunyt névbetűi, az IHS mellett a feljegyzés szerint „régies kovácsminták is megfértek" - de ábrázolása nincs. 20 Beütött díszítmény a keresztszögeken több helyen előfordulhatott, csak adatok híján nincs róla tudomásunk. Jelenleg is láthatók a nagybörzsönyi temetőben. Az egységes, hármas karéjos végű, Szintén beütött körökkel díszített, csapolt fakereszteknek ez volt a megkülönböztetett dísze. A hagyomány szerint eleinte az evangélikus kovácsok készítették, akiktől átvették a katolikusok. A díszítés technikája azonos a már bemutatott eszközökével: egyenes, íves, félkör alakú mintázó-vassal kialakított geometrikus formák, névbetűk, vallási jelképek, melyek közé pontokat is ütöttek. Ugyanakkor jellegzetesen helyi stílust kialakítva (18. kép). A széleken - általában félkörös - sorminta van. Ezen belül szerepel az elhunyt nevének betűjele kereszt vagy talpas kereszt két oldalán. Olykor vízszintes vonal osztja meg a felületet, egyikben a névbetű, a másik felén stilizált növényi motívum pl. tulipán, fűzfa, rozmaring látható. Az újabb sírszögekre, az 1940-60-as években gyakran rávésték a halál évszámát is. 18. kép Sírkereszt-szög beütött díszítménnyel. 20. század eleje, Nagybörzsöny 20 FELFÖLDI László: A vallásos népélet és a szokások tárgyai. In.: Csongrád megye népművészete. Szerk.: Juhász A. Bp. 1990. 554.
