Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
Sz. TÓTH Judit: Vasművesség és népművészet
11. kép Ostyasütő vas. 19. sz. Kecskemét (Sztrinkó I. 1982. 71. ábra nyomán) A 18-19. század fordulóján városi polgárcsaládok javai között írják le az ostyasütőket, melyeken kétfejű sasos címer, Agnus Dei ábrázolás, gyümölcstál, futó szarvas látható. A paraszti használatúak motívumkincse más: geometrikus szélminta, rozetta, vagy vonalakból alkotott vallásos szimbólumok, kereszt, oltári szentség, Krisztus- és Mária monogram. Igen gyakran szerepel évszám, az időhöz kötés segíti a motívumkincs alakulását követni. A gyakori címerábrázolások a 19. század végén születtek. A koronás címert rozmaring vagy levélkoszorú fogja közre. Az eszköz másik lapján előfordulnak heraldikus motívumok, kovácsszerszámok, gazdasági eszközök (búzakéve, az aratás szimbolikája). Többször találkozunk állat-ábrázolással. Az ostyasütők legszebb darabjait a 19. századból ismerjük, Nógrád, Borsod, Pest, BácsKiskun megyékből. A 19. század második felében a falvakban sokasodó vastárgyak nem munkaeszközök: épületvasalások, sírkeresztek, rácsok, egyre díszesebb kocsivasalások, amelyek - természetesen a gyakorlati funkciójuk mellett - már díszítő funkcióval is bírtak. E tárgytípusokat a megrendelői ízlés szerint készítették, már-már művészi igényességgel. A városi minták hatása ekkoriban kezd érvényesülni. A Budai- és a Pilisi hegyvidéken jól nyomon követhető ez a folyamat, Buda, Szentendre mintája. Városon és falun egyaránt a táji adottságok szerinti alapanyagokból építkeztek, a 19. század második felében kőből készültek a vidék présházpincéi is. Fennálló kőfalának súlyát kőkeretes nyílászárókkal ellensúlyozták. (12. kép) Az ablakokat vasrács védte, a kapu méretű bejáratokra vaslemez, vagy vasalt faajtókat tettek, ezeket hosszan benyúló vaspántok és díszes sarokvasak tartották. A kapupántok, hosszú, keskeny alapformájukat megtartva nagy formagazdagságot mutatnak, a fölerősítés pontjai is a díszítmény részét képezik. 12. kép Vasrács kőkeretes présházablakon. 19. sz. vége, Páty Az 1800-as évek elején Kecskeméten készült ajtópánt bevert pontokkal, félkörökkel és tulipánokkal van díszítve. 13 A poncolt mintázat később is előfordul a kapuvasakon, hasonlók készültek még a 20. század elején is, de egyre változatosabb lesz a pántok megformálása. A zsámbéki tájház szobaajtó-vasalása a hullámvonal és a stilizált növényi forma ötvözete. (13. kép) Ugyanaz a helyi mester kovácsolta a mogyoródi templom ötágú virágtövet formázó ajtóvasát és a temetőkápolna ajtórácsát, melyen ugyanaz a virágtő köszön vissza. 13. kép Ajtó vasalása. 19. sz. Zsámbék (Tájház) 13 SZTRINKÓ István i.m. 181.
