Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
Sz. TÓTH Judit: Vasművesség és népművészet
dok, melyeket az észak- és kelet-magyarországi megyékből ismerünk: leginkább lovat formáznak, de van róka alakú is, melyet Debrecenben készítettek. (6-7. kép) 6. kép Húsvágó bárd. Lőrinci (Heves megye népművészete. Gy. Gömöri Ilona 2005. 181. nyomán) 7. kép Róka formájú húsvágó bárd. Debrecen. (HajdúBihar megye népművészete. Vajda M. 1989. 170. nyomán) A ház körül, illetve a vidéken élő állatok, ló, madár, kígyó, róka sokszor megjelennek a kovácsmunkákon. Leggyakoribb a - hajdan kultikus jelentésű - kígyó, mely többféle funkciójú vastárgy formai kerete: ajtóvasalás, kocsioldal (8. kép), kutya nyakörv, vasháromláb stb. 8. kép Kocsivasalás. Isaszeg (Helytörténeti Gyűjtemény) Az állatnév a tárgy megnevezésére is szolgál: darunyak a neve Szolnok megyében a nádvágó, szárvágó eszközöknek a madár nyakához hasonlóan ívelt formája miatt. Alakjáról kapta nevét a tűzikutya, más néven vasmacska, mely gyakran állatot formáz. (9. kép) Ez lehet nagyon stilizált, s a szemlélő képzeletére van bízva, minek látja. Vagy a formára kalapált végeik, kvázi állatfejek hitelesítik: kakas, kígyó, kutya. A legszebbek Hajdú-Bihar megyéből valók, az alföldi pásztorok életmódja tartotta fenn legtovább. 9. kép Tűzikutya, feje kígyó alakú. Debrecen (Hajdú-Bihar megye népművészete. Vajda M. 1989. 169. nyomán) Mint a bevezetőben utaltam rá, vannak olyan tárgytípusok, amelyek egyértelműen a népművészet fémművesség tárgykörébe sorolhatók. Ezek viszonylag fiatal tárgyak, keletkezési idejük a 19. század végétől datálható, használatuk a 20. század első felében volt jellemző. A paraszti ízlés nyilvánul meg bennük, sajátos stílusjegyekkel rendelkeznek. Itt kell rámutatnunk, hogy előállításukban a helyi kovácsok és lakatosok mellett a fémmegmunkálásban jártas egyének, pl. a kétlaki életformát élő vasgyári lakatosok is jeleskedtek. 11 Az ostyasütő vas a városi polgárságtól a 19. században eljutott a falusi parasztsághoz, ahol széles körben elterjedt. 12 Az erősen vallásos közösségekben (palóc-vidék, Jászság, egyes szlovák falvak) kultikus szerepe megőrizte egészen a 20. század közepéig, akár napjainkig megőrizte ezt az eszközt. Ollóforma száruk méteres, lapjuk formája szögletes, ovális, általában azonban kör alakú. Mintájuk a vaslapba vésett negatív ábra, geometrikus vagy szabad rajzú. (10-11. kép) 10. kép Ostyasütő vas díszítménye. Tahitótfalu (Ferenczy Múzeum) 11 BENCSIK János: Háziipar. In.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete. Szerk.: Fügedi M. Miskolc, 1997. 70. 12 NAGY Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken. In.: Vas megye népművészete. Szerk.: Gráfik I. Szombathely, 1996. 214.
