Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SARUSI KISS Béla: Újabb adatok a murányi vasbányászatról
illetve a Murány ellen folytatott ostrom ellenére nem szakadt meg, sőt meglehetősen jelentősnek tekinthető. Ez két dolgot mutat. Az egyik az, hogy a vasnak állandó és biztos piaca volt és hogy a vashámorok és huták a zavaros belpolitikai viszonyok ellenére tudtak annyit termelni, hogy az osztrák/ stájer vas nem nyerhetett jelentős piacot Felső-Magyarországon. A várban működő kovácsműhelyeknek a vas megmunkáláshoz szükséges szerszámok készítéséhez, illetve nagy igénybevételnek kitett tárgyak készítéséhez acélra is szükségük volt. Acélt nem tudtak előállítani a murányi uradalom vasművei (cenzus címén soha nem érkezik acél a várba), ezért azt a Csetnek környéki vasművektől vásárolták, amit egy 1555-ös és egy 1578-as adat is igazol, utóbbi esetben „Gregor Besteller von Schitnickh" adott el egy mázsa acélt 2,25 mFt-ért a várnak. 78 . Az acélra valószínűleg szerszámok, illetve jobb minőségű alkatrészek előállítása miatt volt szükségük. A vár provizora — számadásai szerint — állandóan és nagy mennyiségben vásárolt faszenet is, ami a kovácsműhelyeknek és a puskapor előállításának is elengedhetetlen alapanyaga volt. Általában 3 szekérért fizetett a provizor 1 forintot. 79 Az 1556. év részletesen fennmaradt számadásából tudjuk, hogy a provizor januárban 9 szekeret, majd Jolsváról 5, április-május folyamán a tiszolci Luca Korde-tól (aki a Murányhoz tartozó hegyekben égetett) 40 szekeret, ezt követően még 7 szekérnyit Murányból és szeptember 21.-november 23. között 34 szekeret vásárolt. 80 A murányi hadszertár működésének bemutatásánál láthattuk, hogy a murányi uradalom vashámorosai rendszeresen kereskedtek a törökkel. Úgy tűnik azonban, hogy ezen kívül a vashámorosok saját maguk értékesítették a hámoraikban előállított vasat és azt a Magyar Kamara engedélyével szállították Erdélybe. 81 A Kamara ezt csak azok számára engedélyezte, akik a vasat maguk állították elő. Akik azt felvásárolták és kereskedtek a vassal, azoknak mind a harmincadokon, mind az egyéb vámhelyeken meg kellett fizetniük a vámot. Az Erdélybe vezető vámokon ugyanakkor ezt nem akarták tudomásul venni, ezért Herberstein 1589ben a szepesi kamarai tanácsosoktól azt kérte, hogy adjon parancsot a vámszedőknek, hogy ezt a kiváltságot a vashámorosok élvezni tudják. A kérést ugyanakkor a murányi uradalomban dolgozó vashámorosok lakosai már többször is jelezték számára, így a hámorosok nevében és az uralkodó 78 Gömöri tizedjegyzék 1578/12. füz. 17. nyugta. Murány, 1578. október 12. A nyugtát „mein altt fertrawtter freinder" Emerischko Dluhaluka hitelesítette pecsétjével. 79 A szekérmérték sajnos nem lehet biztosan meghatározni. A hutákban 1 rész vasérc kohósításához 9 rész faszén szükséges. Azt nem tudjuk, hogy a hámorokban, vagy a kovácskemencékben milyen arányban használtak fel faszenet a vas további megmunkálásához. 80 MOL E 554. Szalay gyűjtemény 1727. t. sz. fol. 15. 81 MOL E 254 1589. március. No. 56. Murány, 1589. március 7. haszna érdekében is, ugyanis a hámorosok minél több vasat termelnek, annál többet adóznak érte (a murányi uradalomnak). A murányi vas erdélyi exportját csak a tizenöt éves háború töri meg. A murányi uradalom 1601ben felvett urbáriumából megtudjuk, hogy a 7 vashámorból csak egy működött, mert a hámorokban előállított vasat nem tudták Erdélybe szállítani. 82 Az augusztusban felvett összeírás továbbra is 50 dénáros értéken tartotta számon a hámorok heti működése során a várnak fizetett adót. A Kislehotánál összeírt hámorokról megjegyzi, hogy azok, a nagy ínség („theirung") miatt elhagyták. Ha dolgoznának is, akkor a békétlen idők miatt a vasat nem lehetne Erdélyben értékesíteni. Jolsva összes hámorát is elhagyták, mindenekelőtt a már két éve tartó éhség miatt. De mivel az utak Erdély felé le vannak zárva, a vasat nem tudják oda szállítani és eladni. Eddig ugyanis az eladott vasért cserébe sót vettek, amiből el tudták látni a munkásokat. 1602-ben sem változott a helyzet. A besztercebányai tisztviselők jelentése szerint, amely a zálogba adás miatt készült, Murány uradalmában még a vashámorokból származhatott jövedelem, de egy ideje, az erdélyi helyzet miatt a legtöbb hámort elhagyták. Az öt jolsvai hámorból a már említett erdélyi szállítási nehézségek miatt csak egy működik időszakosan, amelyhez Csetnekről szállítják az ércet, amely több mint egy napot vesz igénybe. 83 Talán az erdélyi kapcsolat fontosságát jelzi egy érdekes adat is. A nagyrőcei hámoros, akinek nevével a murányi adójegyzékekben évtizedekig találkozhatunk, Hans Schramko („Johannes Schramko, concives Revociensis") 1578-ban 198 darab kősót, (53,45 mázsa) adott el a várnak a katonák ellátására 42 mft-értékben. Erről egy nyugtát állított ki, amelyet mivel sem írni nem tudott, sem pecséttel nem rendelkezett, Ciprián Fried lelkész írt meg és hitelelesített. 84 Ez arra utal, hogy a vas előállításával foglalkozó nagyrőcei polgár kihasználta a kereskedés lehetőségét, visszafelé a szintén jelentős hasznot hozó sót szállított. A vaskereskedelem, a háborús viszonyok ellenére tehát nemcsak a Hódoltságba, hanem Erdélybe is irányult. A kereskedelmi kapcsolatok folytonossága, a széttagolt országrészek között, nem új felfedezése a magyar történettudománynak. 85 A murányi vas nagymértékű exportja olyan területekre, amelyekkel szemben enyhébb vagy erősebb mértékben, de a XVI. század folyamán a Magyar Királyság mindvégig harcban állt, azt igazolja, hogy ezek a konfliktusok a hétköznapok kereskedelmében ugyan zavart okozhattak, de meggátolni 82 ÖStA HKA HFU RN. 70. Konv. 1601. Juni. 83 ÖStA HKA HFU RN 72. Konv. 1602. Jan. 177r-181v. Besztercebánya, 1601. augusztus 18. A besztercebányai alkamara jelentése Murány elszámolásairól és az uradalom bevételeiről az Alsó-ausztriai. Kamarának. 84 Uo. 1578/12-20. 85 A széles szakirodalomból itt csak Ember Győző művére utalnék: Ember, Magyarország nyugati külkereskedelme.
